Úgy érzem, ezt előbb-utóbb úgyis muszáj lesz kiírnom magamból.

Ott kezdődött, hogy elbuktam az önkéntes karantént. Igen, ez csúnyán hangzik, de nem volt indokolt akkor még a karantén számunkra. Viszont miután elindult egy kisebb pánikroham egy bizonyos csoport ellen, amibe akkor éppen kis szódával beletartoztunk.

Ez többek között azzal járt, hogy az addig kedvesnek és aranyosnak tűnő anyuka hipp-hopp elém tárta legrejtettebb valóját. Este nyolc után, amikor már lefekvéshez készítettem a gyerekeket. Másnap állásfoglalást kértem az iskolában, ahol elmesélték, hogy vannak akiknek sokkal durvábban, és még annál is többen esnek neki, úgyhogy ne panaszkodjak, viszont a tömeghisztériát és a lincshangulatot nem érdemes tüzelni.

Semmi gond, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szívesen töltöm az időt a gyerekeimmel. Szeretem a szüneteket, nem szoktam rájuk unni. Az otthoni tanulással sem volt még gond, ennyit kibírunk. Miután van egy enyhe tisztaság mániám, így tisztító-, fertőtlenítő szerből nincs hiány itthon. Van egy 100 db-os doboz szájmaszkom is, mert a nyáron valamiért vettem. Igaz eltettem olyan helyre, ahol nincs útban, de könnyen megtalálom. Na, ezek azok a helyek, amiket majd az unokák fognak felfedezni...Sebaj, a tanyában találtunk szuper spéci, szűrőset is, amit szintén nem tudom megindokolni, miért vettem. Biztosan jók a megérzéseim. Mindegy, azért varrattam is párat, nehogy a spéciket letépjék rólam a függők.

Szóval lélekben teljesen felkészültem, erre még aznap kiderült, hiába, vége a sulinak idénre.

Mindenki iszonyú lelkes lett az egyik gyerek osztályából. Az tette ki elsőként, hogy segítsük egymást minden erőnkkel, aki még egyszer sem köszönt vissza sem nekem, sem a két gyerekemnek. Utóbbi jobban zavar. Előre nyilván soha nem köszön, de azon a folyosón ezt már teljesen „megszokott”. Erre pl. nagyon jó ez az állapot, így nem húzom fel magam.

Már az első nap elöntötték a csoportot a lelkesebbnél lelkesebb posztok, a kis zsenikről, akik fél nap alatt minden előírt feladatot kétszer csináltak meg. Második napra anyával és apával együtt megtanultak egy új idegen nyelvet, miközben legyártottak ezerötszáz szájmaszkot nevetve, népdalokat énekelve. Este a gyerekek mese helyett matek példákat kértek, és önszorgalomból a Háború és békéből olvastak fel a még akkor is vidáman pörgő szülőknek.

A harmadik napon minden kertes házban élő család kitette a fényképeket a kis csemetékről, akik felásták a kertet, miközben lerajzolták az udvar teljes növény-, és állatvilágát, megnevezve azok pontos (test)részeit. Az udvarokon önfeledt játék zajlik, mindenki iszonyúan boldog. Anya pedig három fogásos ebéddel kényezteti a kis lurkókat. Apa ez idő alatt szétszedte a család két kombi autóját és összerakott belőle egy suvot.

Nem tudom, csak nekem jön le úgy, hogy van ebben egy kis tudatalatti odapörkölés a pedagógusoknak? Nesztek csesszétek meg! Mi munka, háztartás mellett sokkal faszáintosabb munkát végzünk! Látod, milyen boldog az a gyerek? Pedig mi nem csak sokkal többet tanultunk egy nap alatt, de még annyi móka is belefért a napba, hogy ihaj! Plusz felástuk azt a k.va kertet is. Kétszer!

Eddig azt gondoltam, jövő hét végére némul el mindenki, és kezd el lapítani, hátha nem veszi észre senki, hogy elfogytak a lelkes posztjai. Meggondoltam magam. Két napot adok nekik.

Én basszus elfáradtam már az első nap is. Csak akkor tudtam dolgozni, amikor ebéd utáni pihenő volt a gyerekeknek. A betervezett napi egy óra házimunkából nem lett semmi, és este hulla fáradtan, dőlök ágyba jó esetben 10 perccel azután, hogy letettem őket, rosszabb esetben 10 perccel előtte. És ezen a héten még csak az egyik gyerek kapott konkrét feladatokat, a másikat kényemre-kedvemre szórakoztattam az egyes tantárgyakból. És hát nyilván nem szívattam magam olyan matek feladatokkal, amiket én sem tudok megoldani...De mi lesz jövő héten???

Mi nem mentünk sehová, és nem is tervezzük. Maradunk a fenekünkön és igyekszünk felelősségteljes emberekként viselkedni.

Kíváncsi lennék, hogy a sok habzó szájú, pánikkeltő, pszichopata hányszor megy el egy nap vásárolni, vagy azon hőbörögni, hogy milyen sokan mászkálnak még rajta kívül az utcákon.

Jó lenne, ha mindenki összeszedné magát egy kicsit és a fölös energiáit nem másokon vezetné le, hanem valami hasznos, OTTHONI tevékenységben.