Kezd egyre intimebb lenni a kapcsolat mind a hat szomszéddal. Részemről legalábbis. Nem tehetek róla, hogy mindig mindenki itthon van. Reggel, amikor kilépek az erkélyre fésülködni, sosem veszek nagyestélyit, de még köntöst sem. Most annyival egészült ki a reggeli rutin, hogy még a kukát is gyorsan kihúzom pizsiben az utcára (ezt ráadásul nem is minden nap), adok Nyuszinak enni, meg így hozom be a nyári konyhából, ami kell. Természetesen figyelek arra, hogy csinosabb legyen az éjszakai viselet, ha már délelőtt 10-ig hordom. A szemben lakó néninek szerintem tetszik ez a könnyed stílus, mindig kedvesen integet, amikor viszem ki a nagy kukát.

Miután kitört a jó idő, egyre nehezebben viselem a bent létet. A napi húsz perc hullahop is szabadtéri program lett. Ha valaki meglát a karikával az udvaron, tudja, hogy 11 óra körül jár. Ezzel inkább segítem a körülöttem élőket,  ne kelljen a telefont nézegetniük, hogy mennyi az idő, illetve viszek egy kis rendszert is az életükbe.

Ma a rendszeres lábápolásra hívtam fel mindenki figyelmét azzal, hogy a havi nagy generált is a kertben ejtettem meg. Mert azt ugyan mondják folyton, hogy maradjunk otthon, de ilyesmire senki sem buzdít. Például: maradj otthon, de azért ne hanyagold el magad! Vagy: Ön mosott már hajat ezen a héten? Esetleg: Hadd nézzem csak azokat a körmöket!

Ugye???

 A kertszomszéd fölötti házból a múlt hétvégén lekiabált egy kisgyerek, hogy mégis mit építünk. Nagyon cuki volt, én pedig természetesen visszakibáltam neki, hogy újabb komposztáló készül, mert azt hasznos, és majd jó lesz magas ágyásnak. Gondolom, mostanra a szülei is tudják. Bár lehet, ők küldték ki: Eredj már Gergőke, kérdezd már meg, mivel szórakoznak ott két napja, rossz nézni!

Gondoltuk, a pingpong jót fog tenni a bezártságnak, így elkezdtünk esténként játszani. Már vagy harmadik napja ment a játék (nem egyhuzamban), amikor a mögöttünk lakó szomszéd németjuhász kutyája olyan döbbent, felháborodott képpel jött a kerítéshez, majd állt meg velem szemben, hogy azt sosem fogom elfelejteni. Ja, igen. Minden oldalról csak drótkerítés van, ami azért lássuk be, közelebb hoz mindenkit mindenkivel.

Ma már a jóga nidra Jóga Ricsivel is kint zajlott. Igaz, az mozdulatlan tevékenység, de ha ilyen ütemben oldódnak a gátlások, lassan az ászanák gyakorlása is közös élmény lesz a szomszédokkal.

Tavaly nyáron az utcában folyamatban lévő válást hallgattuk heteken át, mert valamiért mindig a kapu előtt jött rájuk az ordítozás. Nálunk legalább csend van. Kivéve, amikor a gyerekek arcpirító dalocskákat kezdenek el fennhangon énekelni trambulinozás közben (hiába tagadjátok, tudom, hogy a tieitek is találnak ki ilyeneket!).

Már én is megtanultam, hogy az egyik szomszédban háromnegyed tizenkettőkor mennek ebédelni. Nem alszanak utána, még hétvégén sem. Hét körül vacsoráznak, és a másik szomszédunktól bérlik a házat. Mindezt úgy, hogy még nem beszélgettünk.

A harmadik szomszéd nagyjából 5-6 alkalommal jön ki cigizni, a felettünk lakó ikerek szülei is dohányoznak, és az anyuka nem fázós típus. Apuka pedig jóval türelmesebb a gyerekekkel. Van halastavuk is. Jó, ezt onnan tudom, hogy amikor házat kerestünk, azt is megnéztük.