Kató megvárta, amíg Zoli és a négy gyerek elindul. Még az ablakból intett a biciklire szálló csapatnak. Arra vigyázott, hogy kellően fáradtnak és gyengének tűnjön, ha már fejfájásra hivatkozva bújt ki a délutáni családi program alól. A biztonság kedvéért még lassan ment vissza a kanapéhoz, sőt, le is dőlt, hátha valaki otthon felejtett valamit, és esetleg visszaszalad érte.
Néhány percig lehunyt szemmel pihent. Amikor úgy érezte, már elmúlt a veszély, felült. Így is várt egy kicsit, majd a konyhába sietett. Egy széket tolt a konyhaszekrény elé, felmászott rá, és a legfelső polcról, a kukta mögül előhúzta a pálinkás üveget. Kétszer töltött az erős szilvából, amit még Robika hozott egyszer. Ez hatvan fokos, igazi pálinka volt, össze se lehetett hasonlítani azzal az aromás löttyel, amivel Bali traktálta a családot. Ahogy felhajtotta, azonnal jobb lett.
A hír, hogy Robika a felesége elé állt, és közölte, el akar válni jobban felzaklatta, mint bárkit a családból. Maga sem értette, miért. Bíborka egyáltalán nem érdekelte. Utálta ő is, de igazán sose zavarta a nő jelenléte. Inkább csak irigyelte a kényelmes életét, és azt, hogy harmincnyolc éves koráig nem volt gyereke sem. Sógornője legnagyobb problémája az életben az volt, hogy mindig olyan helyre utazzon, ami minden elvárásának megfelelt. Bíborkának fogalma se volt arról, milyen négy gyereket nevelni, húsz évesen már anyának lenni, harmincöt évesen a megereszkedett melle, és hasa miatt bő ruhákat hordani.
Robika meg rákívánt egy kiscsajra, és ennyi. Válik. Megint.
Katónak muszáj volt egy harmadikat is tölteni. Felhajtotta. Még csak bele se borzongott.
Válla fölött hátranézett a nappaliba. A gyerekek ruhái szanaszét hevertek a padlón. Csak ledobálták, ami rajtuk volt, amikor átöltöztek a biciklizéshez. Zoli szerszámai még mindig a tévé előtt várták, hogy valaki elpakolja őket. Miután férje megszerelte a dvd lejátszót, amibe a legkisebb gyerek kirakót dugdosott, otthagyott mindent. Katónak nem volt se kedve, se ereje rendet rakni. Érezte, hogy megártott a pálinka.
Elővette a telefont, hogy felhívja Verát, de arról is letett. Nem akarta Vera dugós vicceit hallgatni, meg a hülye vihogását, hogy bizony Pityuval ők mennyit szexelnek. Pityu egy hímsoviniszta bunkó, kizárt, hogy jó legyen az ágyban.
Maga is ledöbbent, hogy milyen gyorsan fejébe szállt a három szilva. Sosem szokott a rokonai, vagyis inkább barátai, szexuális életén gondolkodni.
Igazából az egész téma idegesítette. Nem szerette, ha valaki a szexről beszélt. A filmekben is utálta a szexjeleneteket, pornófilmet pedig soha életében nem volt hajlandó nézni. Bezzeg Vera. Az imádta még azt is. Kató meg sem tudta igazán fogalmazni, hogy mi zavarja ennyire.

Juci harmadszorra hívta, mire végül felvette a telefont.
– Na, mi van! Vécén voltál, hogy ilyen nehezen vetted fel?
– Dolgom volt. Nekem nincs ám mindig a zsebemben a mobilom, mint neked.
– Jól van már, ne sértődősködj itt nekem – vihogott Juci. – Beszéltél Verával? Elmondta, mit csinált?
– Mondta, hogy felhívta a kiscsajt.
– Azt is mondta, hogy rávette, intézzen tortát?
– Ja.
– Mi bajod van már, Kató! Olyan depis a hangod, hogy mindjárt leteszem. Nem tök izgi?
– De, az. Hogy szerezte meg a számát?
– Bejelölte, aztán írt neki. Először vonakodott a csaj, el is felejtettem a nevét, valami hülye macskaneve van. Mindegy is, szóval nem akarta, de tudod, Vera lyukat beszél mindenki hasába.
– Mira.
– Az! Mira! Mirci! Ugye, hogy macskanév? Majd lehet neki mondani, hogy cic-cic, ha nem jut eszünkbe, hogy hívják.
Juci szívből kacagott a saját viccén. Kató egyre kábább lett, alig tudott figyelni.
– Bolond vagy.
– Jaj, ne csinálj már úgy, mintha neked nem tetszene, hogy Vera kicsit felkavarja az állóvizet.
– Robika tudja egyáltalán?
– Dehogy tudja! Meglepetés buli lesz, azt meg nem szokás előre bejelenteni.
– Jó, de azt, hogy Vera megkereste a csaját. Lehet, hogy nem is akarja a család orrára kötni.
– Kató, komolyan mondom, nem értelek. Milyen besavanyodott lettél hirtelen? Mi van, nem volt szex a héten?
Juci fülsiketítő vihogásba kezdett. Katónál elszakadt a cérna.
– Nem, de ti majd csináljátok helyettünk is, nekem már van elég gyerekem.
A nevetés azonnal abbamaradt, döbbent csend váltotta fel. Kató érezte, hogy túllőtt a célon, de azért örült, hogy barátnője végre elhallgatott.
– Ne haragudj Juci, ezt nem kellett volna. Bocs, csak kikészültem ettől az egésztől, reggel óta fáj a fejem, megittam az előbb három pálinkát. Berúgtam szerintem.
– Jaj, hát azzal vigyázzál, te – Juci haragja nem tartott sokáig. – Mindig mondom, hogy az nem akármilyen pálinka! Bali azért vásárol mindig attól a fickótól, mert olyan minőséget, te nem kapsz máshol ennyiért.
Katónak eszébe se jutott felvilágosítani barátnőjét, hogy Bali pálinkája egy vacak, és a bajban csak Robikáé segít.
– Te is megnézted azt a Mirát? – terelte el a témát Kató.
– Meg, naná! Nem sok minden látszik azon a képen. Tök nagy karimájú kalap van rajta, nem is vehető ki rendesen a feje.
– Semmi sem látszik belőle.
– Azt mondja Vera, ő se lát másik fotót, nincs fent a csajról több. Nem sokat tudott meg róla. Kérdezte Robika barátját, Tast is, de ő meg nem találkozott még vele.
– Juci, senki nem találkozott még vele. Nem nagyon értem, minek akarja Vera elhívni egy családi bulira, ahol anyósom is ott lesz. Mit fog szerinted szólni, ha a fia szülinapjára nem a felesége jön, hanem a szeretője. A csajt sem értem, mit gondol. Majd belibben oda, hogy „csókolom mama, én vagyok, akit a fia mostanság kezelget”?
Juci ismét hangosan, visítva nevetett.
– Jaj, de jó lesz, alig várom! Ez a Vera, ez nem semmi! Mindig tudja, hogyan keverje meg a sz&@t!
Kató egyre nehezebben viselte a hangzavart. Eltartotta a fülétől a telefont. Szerette az izgalmat ő is, de az anyósát sajnálta. Még akkor is, ha egyáltalán nem kedvelte.