Nem bizony, a zenész szakma nem is igazi szakma. Nem tanulnak/tanultak, mint azt sokan tudni vélik. Ma olvastam (sajnos) pár fészbúk kommentet, és ott találtam rá erre a gyöngyszemre: Tanulni kellett volna, de az büdös volt, mi?

A zenészek zsíros hajú, igénytelen bunkók, és magukat mutogató ribancok mind, akik azért választották ezt a pályát, mert már végképp nem tudtak mit kitalálni. És azt pedig mindenki tudja, hogy olyan iskola nincs, ahol zeneművészetet lehet tanulni.

Hangszert az vesz a kezébe, aki a kapálásához túl hülye. Mert igen, ez egy nagyon fontos mérce: Tud kapálni? Tud nokedlit szaggatni? Állt már szalag mellett? Ja, hogy ilyen ronda? Akkor inkább menjen zenélni. A szépség is fontos tényező a "zenészeknél". Ha szép (az illető szerint), akkor az a baj, mert akkor csak kurválkodik, nem is tud énekelni, csak kornyikálni. Ha nem szép (egy másik illető szerint), akkor meg az a baj, hiszen, minek kornyikál az, aki ilyen randa.

Mit is gondoltak ezek? Élik itt a kis csillogós életet KAPÁLÁS nélkül? Csak kornyikálnak egyet-kettőt súlyos milliókért, most meg az a bajuk, hogy menni kéne kapálni? Ugye? TANULNI kellett volna, he'!

Kedves szorgalmasan kapálók, és éjt nappallá téve dolgozók, akik ilyen kárörömmel estetek most ennek az iparágnak (Bezony, ez egy komplett iparág öcsém!), remélem, annak idején a sátoros lagzitok is néma csenden zajlott, némi kapa összeütögetés mellett. Soha nem dúdoltok magatokban, nem tekeritek le az autó ablakát, és üvöltetitek valamelyik kornyikálós félkegyelmű slágerét. A falunapon ugye, híreket olvastok, Mórickás vicceket meséltek? Bízom benne, hogy nincs a környéken valami undorító diszkó, ahol a képzetlen, tehetségtelen, rondaságok ócska "dallamaira" táncoltok. Ja, igen. Tánc. Ugye azt soha, de soha? Maximum a szalag ütemes kattogására, vagy a nokedlis tál csilingelésére.

Legszebb öröm, a káröröm. Ugye?