Juci nem volt biztos abban, hogy egyáltalán odamegy ő is. Tisztes távolságról méregette a vele nagyjából egykorú lányt. „Nincs akkora bele, mint nekem” – gondolta keserűen. Ha esetleg mégis oda kellene mennie, akkor majd úgy csinál, mintha babát várna. Mire kiderül, hogy nem, addigra már sehol se lesz ez a Mira. Igaza volt Rozinak, semmi különleges nem volt benne. Se szép, se csúnya, se különösebben csinos, vagy épp ellenkezőleg, jó kövér. Még a ruhája is egyszerű volt.
Kató, akit alaposan fejbe nyomott a sok feles, leült vele szemben, és láthatóan faggatta. A lány tisztelettudóan bólogatott időnként, és rövid válaszokat adott. Juci nagyon kíváncsi volt, de akkor sem volt hajlandó beszélgetni vele. Egy idegen, egy betolakodó, egy szerető. Ráadásul diplomás, Juci pedig még az érettségire se szánta rá magát. Más se hiányzik, hogy olyan szavakat mondjon esetleg neki ez a kis nőcske, amiket Juci nem is ért. Dehogy beszélget vele. Vera akarta, hogy itt legyen, rajta kívül senki más. Igaz, Tas is remek ötletnek találta lejáratni a legjobb barátját annak teljes rokonsága előtt, ráadásul a szülinapi partiján. Persze, Tas is elég sokat iszik, ki tudja, mennyire volt magánál, amikor arra gondolt, de jó móka lesz.
Verát egy pillanatra se tudta elcsípni, mert ahogy a lány leült az asztalhoz, barátnője azonnal kézen fogta Robikát, és kirángatta az udvarra. Rá se nézett Mirára, csak vitte onnan Robikát messzire. Biztosan azt akarja kiszedni belőle, hogy mennyire komoly a kapcsolat. Mégis, mit gondol? Robika még el se vált, és a kislánya is ott van. Nem lesz ez hosszú életű, Verának teljesen fölösleges volt tönkrevágnia a partit. Az egyetlen értelme az, hogy ha eljut Bíborkához a hír, a nagyképű nő végre kap egy tisztességes pofont az élettől. Bár Kató vagy Vera majd biztosan gondoskodik róla, hogy megtudja a feleség is, ha már egyszer annyit dolgoztak rajta. Főleg Vera.
Juci eközben egymás után tolta be a süteményeket, túl sok volt az izgalom. Balira nézett, aki az asztal alatt nyomkodta a telefonját. Juci előtt felrémlett a fekete, kosárba font hajú, hosszú combú, műszempillás pénztáros, akit pár napja látott a férjével nevetgélni a plázában. Bali állítólag a nevét se tudja, de a feleségének azonnal rossz előérzete támadt, ahogy meglátta őket. Persze a férfi mindig azzal jön, hogy ő csak kedves a pláza üzleteiben dolgozókkal, ha már egész nap ott járkál közöttük, mint biztonsági őr. Arról meg nem tehet, hogy a nők szeretik az egyenruhát.
Juci a tányérjára tett egy hatlapost, isteni krém volt benne. Tudta, hogy ettől nő a hasa, de amikor látta, hogy a férje le se veszi a kezét a telefonról, nem tudott ellenállni az édes íznek. Muszáj volt valahogy lehiggadnia. Pedig már lezárták Balinak ezt a korszakát. A férfi már családra vágyik, elmondása szerint képtelen lenne félrelépni. Mindennél jobban szereti Jucit, és soha többé nem akar más nővel lenni. Bali még azt is elárulta, hogy amikor legutoljára majdnem megbotlott, nem is tudott teljesíteni, mert tudat alatt érzete, nem helyes, amit tesz. Férje féltve őrzött titkától Juci megnyugodott, és többé nem ellenőrizte Balit. Az, hogy a baráti körben egyre több feleség kottyantotta el, hogy életük párjának idegen nőtől fel sem áll, az senkinek se volt különös. Örültek, hogy férjeik ennyire hűségesek és tisztességesek. Juci most mégis biztos volt benne, hogy a fekete hajú ribi üzenget a férjének, és neki utána kell ennek járnia.
Újra a jövevény felé nézett, aki még mindig ugyanabban a pózban ült, és bólogatott Katónak. Milyen béna egy csaj. Ahelyett, hogy a pasija után menne, akit már megint Vera húz kézen.
A krémlikőrös üvegben alig volt valamennyi, pedig egyszer sem ültek még le hárman, hogy koccintsanak. Úgy látszik, ezen a bizarr estén mindenki egyedül iszogat, és szövögeti a terveit.
Juci átült Bali mellé, és csípősen megkérdezte, kivel üzenget folyamatosan az asztal alatt. A férje, elmondása szerint, már alig várta, hogy elpanaszolhassa szerelmének, az egyik főnöke nem hagyja békén, és munka ügyben írogat neki. Nem akart illetlennek tűnni a rokonok előtt, amiért folyamatosan a telefonját nyomkodja, ezért tartja a terítő alá, amikor válaszol. Szeretettel megcsókolta Jucit, és a készüléket, képernyővel lefelé, a desszertvilla mellé tette. Ebből a mozdulatból Juci tudta, hogy hajnalban fel kell majd kelnie, és alaposan át kell néznie azt a telefont.
Szerette volna aggodalmát barátnőivel megosztani, de Kató úgy könyökölt Mirával szemben, hogy látszott, azt sem tudja, hol van. Vera nem volt hajlandó Robikát elengedni, és akárhányszor a férfi megpróbált leülni barátnője mellé, azonnal sétálni hívta. Ilyenkor az asztal sarkánál mindig koccintottak, mert Robikának hamar a fejébe szállt az ital, és Vera így könnyen tudta irányítani a kedves rokont. Mira gyakorlatilag az egész estét a részeg Kató társaságában töltötte, mert Robikának esélye sem volt a lány közelébe menni. A vendégek mind kellemetlenül érezték magukat Tas és Vera kivételével. Az ünnepelt majd elsüllyedt a szégyentől, a szerető pedig feltehetően élete legrosszabb estéjét próbálta túlélni. Az egybegyűltek csak remélhették, hogy soha többé nem kell ebben a felállásban huszadszorra is meghallgatni, ahogy Tas sörtől kásás hangon énekli a „Knockin on heaven’s doort” saját gitárkíséretével.