Egy évvel ezelőtt alibiből vettem egy doboz szájmaszkot. Kellett egy ürügy, hogy valakivel találkozzam. A dobozt azután valahová eltettem, és soha nem gondoltam volna, hogy valaha szükségem lesz rá. Arra meg végképp nem számítottam, hogy ez a beszélgetés tényleg megtörténhet.

De megtörtént. Én pedig elmentem a mikiegeres maszkért. Igaz, a bordót sokkal elegánsabbnak tartom, az most az aktuális kedvenc. Például, egy gyöngy fülbevaló mellé, csak nem veszek fel valami mintásat. És kizárt dolog, hogy ezzel egyedül lennék. A többség szerintem tisztán tartja, cserélgeti a maszkjait, és nem mindegy neki, hogy milyet vesz fel, ha már muszáj. Mert muszáj, és teljesen mindegy, hogy lapos a föld vagy sem.
Olyannyira kötelező, hogy a múlt héten egy fiatal lányka, a kék-narancssárga franchise-ban, nem volt hajlandó lehúzni azokat az árukat, amiket egy olyan férfi tett a szalagra, akin csak sál volt. Igaz, az illető dupla rétegben tette az arca elé (orra, szája szépen eltakarva) a ruhadarabot, de a kislány, akinek az orra alatt fityegett a koszos, március óta használt eldobhatós maszk, nagyon keményen megmutatta, ki az úr a háznál. Ez ám a hatalom! Majdnem akkora, mint amekkora annak idején a biztonsági őröké volt, akik elkérhették a személyit, a gyanús életkorú vásárlóktól. Az is durva volt, de most ez, hogy megtagadhatják a kiszolgálást, ez olyan, mint a drog. Ez a kislány most megteheti, hogy egy nagy kínnal összeszedett heti bevásárlást vétózzon meg. Jaj annak, aki a hölgy ciklusának rossz napjait kapja el egy rendszeridegen maszkhelyettesítővel.

A lényeg azonban, nem ez. Hanem az, hogy beépült, mi pedig alkalmazkodtunk hozzá. Teljesen mindegy, hogy a legnagyobb vírus félőkből (itt most nem az egészséges félelemre gondolok, hanem az agresszív pánikolókra) lettek most a legvadabb konteók lelkes terjesztői, ők is felteszik. Persze, most nem három rétegben, alkoholba áztatva, hanem trükkösen kilyuggatva, de felteszik, különben nem kapják meg a debrecenit a közértben. Láttam amúgy még csipkéset is, ami kifejezetten szép volt, igaz, arról nekem valami egészen más ugrott be.

Egyébként nem bántam meg, hogy beugrottam érte.