Bori majd' kibújt a bőréből. Végre egy fiú, akivel lehet dumálni és sétálgatni esténként! Nem kell csini ruha, nem kell a szexistennő virtus, csak ő, Bori, fáradtan, vacsora és fürdés után. Belebújt a térdig érő Mickey Mouse mintás, kapucnis pulcsiba, a cicanaciba, és már szaladt is le a lakótelep játszóterére, hogy újdonsült barátjával, Andrissal találkozzon.

Andris. Végre egy ártalmatlan fiú, aki csak azért szólította meg, hogy boltot keressen a közelben. Micsoda szerencse, hogy épp ezen a lakótelepen lakik, nőtlen, jó humorú, és ő is csak arra vágyik, amire Bori. Esténként egy könnyű beszélgetésre, sétára a friss levegőn. Egy szigetkörre gyalogosan, vagy csak egy üldögélős beszélgetésre a játszótéren, a pad tetején. Borinak szeretője van, Andisnak két barátnője. Semmi érdek, semmi játék. Csak az esték. Borihoz szerdánként jön a kék szemű, vad srác a céges kosár után, egy másik cég csapatából, a menyasszony mellől. Andris minden nap találkozik valamelyik lánnyal. De az este, az már csak az övék. Vacsora és fürdés után nevetve beszélik meg a nap eseményeit. A lányokat, a csalfa fiút, a nehéz napot, a sok hülyét a metrón. Felüdülés, ellazulás mindkettőjüknek.

Borinak egyetemistaként volt utoljára fiú barátja. Sose felejti el, amikor Balázs hazajött a sítáborból. Milyen jó volt lazán elnyúlni az ágyon és hallgatni az élménybeszámolót. És mennyire megdöbbent, hogy szex lett a beszélgetés vége. Másnap annyit kért a fiútól, hogy soha többé ne forduljon elő. Balázs meg is ígérte, mielőtt ismét elfordította a kulcsot a zárban.

Andris más. Ráadásul már mindketten felnőttek. Bori menő helyen dolgozik, sok pénzt keres és szeretője van. Andris főiskolán tanít, és megdugja a tanítványait. Itt nincs semmi trükk, csak egy kis lélegzetvétel, ami jó esik mindkettőjüknek egy hosszú és nehéz nap után.

Már hazafelé tartottak, amikor eleredt az eső. Ez volt az első alkalom, hogy az ősz kimutatta a foga fehérjét, és a balzsamos nyár estéket idéző hangulat helyett, hűvös, nyirkos időt hozott a sétáló fiataloknak.
– Holnap felugrok inkább hozzád, jó? – Andris vacogott. – Inkább borozzunk egyet ilyen időben, ha nem gond. Kedden úgyse jön hozzád az a hülyegyerek.
– Nekem mindegy – válaszolt Bori.
– Ugye, nem kell megbeszélnünk az olyan sallangot, hogy nem izélni megyek hozzád? – nevette el magát a fiú. – Bocs, de tényleg szétfagyok, és már azt remélem, vagyunk olyan viszonyban, hogy nem kell udvariaskodnunk.
– Ne viccelj! Nekem is jobban esik bekuckózni ilyen időben. Tiszta szívből remélem, hogy szexre még csak véletlenül se gondolsz. Legalábbis velem – Bori is nevetni kezdett. – Bőven elég nekem szerdánként úgy istennősködni, hogy előtte több, mint egy órát kosaraztam. Fürödni is csak azért fogok az érkezésed előtt, hogy utána ne kelljen. Ha álmos vagyok, utálok mosakodni. Így meg csak beesek az ágyba, és kész.
– Részemről rendben – egyezett bele azonnal Andris. – Viszek bort, ha már én akarok iszogatni. Te pedig gondoskodj valami borkorcsolyáról, akkor is, ha nincs sütőd. Jól keresel, az én tanári fizetésemből örülök, ha futja valami olyanra, amit hajlandó vagy meginni.
Bori hátra hajtott fejjel kacagott.
– Nem érdekel, ha csipkelődsz! Túl sokat dolgozom ahhoz, hogy kannás bor igyak. Elmegyek Budára neked tökéletes pogácsáért, de akkor te is tegyél ki magadért, különben azt fogom hinni, hogy csak le akarsz itatni.
– Nyugodt lehetsz – Andris átkarolta Bori vállát.

Bori imádta, hogy közbeszerzéssel foglalkozhat. A kollégái közül senki se értett hozzá. Élvezte, hogy nem tudják elszámoltatni. Élvezte, hogy nem tudnak beleszólni abba, amit csinált. A cégnél mindenki sokkal okosabb volt nála, hiszen zsenikkel dolgozott. Informatikusokkal, akik gyakorlatilag művészek, akiket meg kell érteni. Ezek a művészek viszont nem értették azt a nyelvet, amit ő beszélt. A közbeszerzési törvény ugyanúgy kínai volt nekik, mint Borinak a kód vagy a rendszertervezés. Esténként pedig jól esett kifigurázni ezeket az elvont alakokat, akik nem értették Borit, csak akkor, ha bohóckodott és vicces e-maileket írt nekik.
Andris szeretett tanítani. Imádta a figyelmet, a csendet, ami körülvette, amíg a táblánál állt. Csak úgy, mint a sikoltást, amit a tanórák után, az irodájában hallhatott hol egyik, hol másik diákja ajkai közül.

Andris kilenc után érkezett. Bori már álmos volt, de igyekezett nem mutatni.
– Milyen villanykörtéd van neked? – takarta el Andris a szemét. – Ez rettenetes, megvakulok tőle. Nincs halványabb fényű lámpád?
– Van egy sólámpám, ha az jobb neked. Ennyire zavar? – Bori csodálkozott, mert még senki se panaszkodott neki, hogy túl erős lenne a fény a nappalijában.
– Ilyen időben egész nap ég a neon az iskolában. Estére teljesen elfárad a szemem, otthon nem is kapcsolok villanyt, amíg nem muszáj.
Bori leporolta a sólámpát, és bedugta a konnektorba. Neki is jól esett a kellemes félhomály. Amíg Andris bort töltött, a lány két puha plédet készített elő. A kis asztalkára kitette a városszerte ismert cukrászda finom, puha pogácsáit és szilvalekváros párnácskáit. Mindketten betakaróztak, és koccintottak a barátságukra.

A bor finom volt, jól esett a beszélgetés mellé. Bori örült, hogy új szakaszba lépett a kapcsolatuk, egy közvetlenebb, bensőségesebb szakaszba. Andrisból dőlt a szó, látszott, hogy nagyon jól érzi magát. Észre se vette, de a beszélgetés hevében Bori térdén felejtette a kezét. A lányt nem zavarta, számára az érintés természetes dolog volt, és nem jelentett feltétlenül szexuális közeledést. Mosolyogva hallgatta az enyhén becsípett fiút.

Épp, hogy el tudott ugrani Andris elől, aki egyik pillanatról a másikra rá akarta vetni magát. Rémülten pattant fel a helyéről.
– Andris, te mi a fenét csinálsz?
– Miért, minek tűnik? – értetlenkedett felháborodottan a fiú. – Nehogy azt mondd, hogy te nem ezt akartad!
– Mit? – Bori alig kapott levegőt.
– Ugyan, ne mondd nekem, hogy te nem akarsz lefeküdni velem!
A lány elnémult. Rémülten nézte a zavart fiút, aki láthatóan nem értette, mi történik.
– Andris, hogy jutott ez most eszedbe? Dehát még meg is beszéltük, hogy ne legyen félreértés. Erre most mégis ezzel jössz.
– Bori, de ugye tényleg nem vagy ilyen naiv? Félhomály, bor, mégis mit hittél? Hogy csak csacsogni akarok?
– Azt – válaszolta rekedten a döbbent lány. Haragudott a fiúra, haragudott magára.
– Akkor mi legyen? Mert, ha én most elmegyek, többet nem látsz, az biztos.
– Jó.
– Mi? Mi a jó?
– Jó, menj el.
– Esküszöm, nem kereslek többet az életben.
– Jó.
Az ajtó nagyot csapódott a fiú mögött. Bori összerezzent a hangtól. Lassan, mint akinek minden porcikája sajog, bement a szobába a borért. Meg se nézte a címkét, úgy öntötte bele a lefolyóba az üveg tartalmát. A süteményt becsomagolta, hogy másnap elvigye a kollégáinak.