Mi, szállásadók, köszönjük, jól vagyunk, és jólesően mazsolázgatunk a tolongó vendégek közül.
A keresett szállás elvárt paraméterei: egy ágy, egy asztal, egy szék, fürdő, hűtő, mikro, tisztaság.
Helyszín: egy kis üdülő város, ahol jelenleg minden zárva. MINDEN.
Látogatás jellege: igazolt kiküldetés, kizárólag munka miatt.

Telefonbeszélgetés 1.

– Üdv, havi rendszerességgel keresek szállást három éjszakára, egy főre.
– Rendben, nincs egyáltalán vendég, jöhetsz bármikor.
– Mennyibe kerül egy éjszaka?
– Nem tudom, mindjárt kitalálom, és visszahívlak.

Telefonbeszélgetés 2.

– Üdv, havi rendszerességgel keresek szállást három éjszakára, egy főre.
– Nálunk a szolgáltatások miatt sokba kerül egy éjszaka, inkább a jacuzzis vendégekre (???) koncentrálunk. Úgy a jobb, ha sokan jönnek.

Telefonbeszélgetés 3.

Beszélgetőpartner hangneme: sértődött

– Szia, Töhötöm adta meg a számodat, említette, hogy szoktál szobát kiadni. Havi rendszerességgel keresek szállást három éjszakára, egy főre.
– Pfff. És ez hogy nézne ki?
– Vasárnaponként érkezem, szerdánként megyek haza.
– Nem tudom, hogy gondolja, hogy egy főre. Akkor is legalább négyet ki kell fizetni. Egy főre nem éri meg befűteni.
– Értem, nincs több kérdésem.
– Rendben, viszonthallásra.

Telefonbeszélgetés 4.

– Szia, megkérdeztem pár embert. Egy éjszakánál többre senki nem ad ki szállást, azt is csak akkor, ha tudod igazolni, hogy munkaügyben vagy.

Telefonbeszélgetés 5.

– Szia! Már be is írtalak, várlak szeretettel!

Lehet, fordítva vagyok bekötve, de azt hittem, a semminél a kevés is jobb. Ha meg nem, akkor pedig nem lehet csak úgy kedvesen kihátrálni belőle? Adok is tippet, hogyan:

– Jelenleg nem adunk ki szobát.
– Tele vagyunk.
– Csak nyáron adjuk ki az apartmanjainkat.

De felháborodni azon, hogy valaki egyedül merészel három éjszakára megszállni valahol...mi ez, hogy legalább négy fő? Ja, kisfiam, ha nincs láb, nincs csoki!