A nyaraló apukák élete nem csak játék és mese, főleg, ha a Balcsin nyaral a család, és minden álló nap menni köll a "srandra" is.

Mert, ha ott nyaralunk, akkor nincs kifogás. Minden nap pancsi és a vele járó horror.

Eleve úgy indul a történet, hogy anyu két órán keresztül pakol össze, ami pont elég idő arra, hogy Józsika és Misike, a két óvodás korú rosszcsont teljesen kikészüljön a várakozástól. Felváltva megy az eszetlenkedés meg hiszti. Apu úgy csinál, mintha az apartman tévéjét szerelné, hogy ne csak az a három rohadt mesecsatorna jöjjön be rajta, hanem valami számára is élvezhető. A haver mondta, hogy a hátulján kell valamit megbabrálni, és már jön is anyunak a sorozatos, neki meg az ingyenpornó csati befelé.

Anyu nyilván sík ideg, mert ahányszor megkérdezi Misikét, hogy milyen szendvicset kér, annyiszor mond mást. Végül, persze, úgyis rántott dínósat kap mindenki, amit még este dobált bele gyorsan az alig használt forró olajba, és aminek a szagát még mindig nem sikerült kiszellőztetni.

A negyven kilós hűtőtáskát, a napsátrat, a homokozószettet (amit végül trükkösen elő se szednek, mert sokkal egyszerűbb a máséval játszatni a gyereket), az úszógumikat, ujjnyi vastag fürdőlepedőket, a három dögnehéz plédet inkább hagyjuk, azokról még írni is fárasztó.

Mire berendezkednek az árnyékban (ami egy óra múlva aljas módon el is tűnik onnan), anyut és aput szétveri az ideg. Misike és Józsika őrjöngve rohannak a víz felé naptej, kis sapka, úszógumi nélkül. Anyu ingerülten int a fejével apunak, hogy nagyon gyorsan szedje össze őket, mert különben baj lesz. Mármint apunak.

Mikor minden "srandolásra" kész, apunak már az élettől is elment a kedve. Anyu persze gyorsan elterül, és úgy tesz, mintha elszenderült volna, pedig erről szó sincs. Belül hangosan kacag apun, aki sorsa innentől meg is pecsételődött.
Nem is lehet anyut hibáztatni, hiszen ő van félállásban, és gardírozza folyamatosan a két eleven csimotát, amíg apu dolgozik. Így, amikor Józsika anyut kezdi nyúzni, hogy menjenek a vízpartra szétrugdosni mások homokvárát, anyu értetlenül rárivall apura:

–  Józsika már huszadszorra kéri, hogy menj már be vele! Legalább ilyenkor játszanál szegény gyerekkel!

Aput persze csábítja a dédi világosbarna-sötétbarna plédje, a hűtőtáska aljára becsempészett sör, de esélye sincs. Tizenegytől legalább négyig rohadhat a tűző napon, hogy aztán anyu végre átvegye a már fáradt, kevésbé energikus gyerekeket, és idült mosollyal kincsemnek, kicsikémnek szólítsa őket, akikkel apu már csak veszekedni tud. Apunak van egy fél órája, hogy felhörpintse azt a sört, benyomjon mellé egy szétmállott dínós szenyót, amiből a hasára folyik a vaj, majd összepakoljon mindent, és kicipelje a kocsihoz.