Istennek legyen hála, hogy véget ért. A gyerekeim és én folyamatosan egymást váltottuk a lázzal, mandula gyulladással járó betegségekkel és senki sem tudott kibújni az antibiotikum szedése alól. Nagyon megviselt mindenkit fizikailag és lelkileg is. A fiam két antibiotikum kúrát is végig csinált. Mikor Emmával egy hétfőn bevettük az utolsó szem gyógyszert és szerdán mindketten ugyanolyan állapotban voltunk, mint a gyógyszer kúra előtt, azt mondtam, elég! Elő a népi módszerekkel, amiket itt falun hallottam. Miután csak vonszoltuk magunkat hetekig, fényképek sem készültek, helyette hadd osszam meg azokat a gyógymódokat, amik kihúztak bennünket a bajból.

Nem reklám.

Amikor a fiam úgy köhögött, hogy azt hittem, mennünk kell a nem olyan közeli városba az ügyeletre, bekentem a mellkasát, hátát (hónalját is) zsírral és átkötöttem folpackkal, arra trikót, majd pizsi felsőt húztam. Ennek van tudományos magyarázata is, mégpedig, hogy "ilyenkor vízvisszatartás történik, a zsír nem engedi a bőrfelületről párologni a vizet a testből, ezáltal a hörgőkből könnyebben távozik a váladék. Ez a módszer azért nagyon jó, mert a zsír biztosan nem allergizál, ellentétben az illóolajokat tartalmazó szerekkel."

Immunerősítőnek, vírusok, baktériumok ellen ezüst kolloid kúrát tartottam mindenkinek, azzal fújtam be a torkomat, mandulámat. 

Mindenki folyamatosan Salvus vízzel inhalált, ami a gyerekek köhögését nagyon jól csillapította.

A másodszor felbukkanó tüszős mandulagyulladásom attól múlt el, hogy folyamatosan gargarizáltam sós, szódabikarbónás vízzel (2 dl langyos víz, 1 tk só, 1 tk szódabikarbóna). Ez elég kemény, mert nehéz az ízétől elvonatkoztatni. Emellett almaecetes vízzel is csináltam ugyanezt (2 dl langyos víz, 2 tk almaecet). Ez sokkal jobb, mint a sós víz, nem annyira gyomor forgató, éppen ezért felváltva alkalmaztam a két módszert és 2 nap alatt szépen el is múlt. 

Eközben egy teljes hetet töltöttünk a városban, mert most elég sok dolgunk volt. Kicsit viszont hosszú idő volt, így a gyerekek sajnos kicsit össze is zavarodtak, de én is. A város már nem az otthonom, a falu még nem, így most nem is tudom, hányadán állok az otthonokkal. Az biztos, hogy a városi patent, ápolt, tiszta, dús füves udvar nagyon hiányzik. Még nagyon soká lesz itt szép fű ás nagyon sok idő még, hogy az előző lakók összes "kincsét" megtaláljuk és akár mezítláb ki lehessen menni az udvarra. Egyelőre még a nyitott papucs sem teljesen biztonságos. Hiába takarítottuk már ki a melléképületek egy részét, még mindig rengeteg olyan zeg-zug van, ami felderítetlen. Megesett régebben olyan, hogy olyan fura szaga volt mindkét gyereknek és teljes ruházatuknak. Kiderült, hogy hígítóval "hígították" a homokot, hogy jobban tudjanak játszani vele. Vagy, hogy szerelőset játszottak két késsel, egy bökő szerszámmal, és egy kis sarlóval, amit el sem tudok képzelni, hol találtak. Ráadásul, ha valamelyik felderítetlen helyiségben megpróbálok eltüntetni 10 veszélyes tárgyat, azok megmozdításával 20 újabb bukkan elő. Egyébként a sitt halom és a téglarakás eltűnt már, ami óriási haladás, szóval panaszra okom nincs is, csak most, hogy egy hétig papucs nélkül voltam a puha fűben, hiányzik az élmény. Egyel több ok, hogy kicsit jobban odategyem magam a ház körüli munkákban. Hajrá!

Ezek a kertünkből valók. Teljesen új az élmény, hogy a kertből szabad szedni akármennyi virágot. :) Rengeteg rózsánk van.

Ezt a kis kolompot Feri kapta Édesanyámtól. Egy nagyon cuki, virgonc, vagány kis bikának a nyakában tudnám elképzelni. Szóval ez olyasmi, amit ki kell érdemelni.