Alig vagyunk itthon. Voltunk a Városban, majd a Szülővárosomban. Pár nap itthon, de nagyrészt a közeli városban voltam a gyerekekkel, majd újra Szülőváros, most pár nap itthon, aztán újra a Város jön... Meglehetősen fárasztó és már teljesen összezavarodtam. Nem is tudom, nem is érzem, hol az otthon. Mindenhol van egy kicsit, de egészen sehol sincsen.

Valamikor régen, az aratások környékén meglátogattuk a repcekupacunkat és a búzahalmunkat. 

Az a hatalmas gép a szárító, amibe fel is mászhattunk és meg is nézhettük. Sajnos belülről nem készítettem fotókat, eszembe sem jutott, csak akkor, amikor már késő volt. Itt a telepvezető mesélt egy nagyon kedves történetet. Ő az autóját úgy parkolja le mindig, hogy a kulcs is benne van, nem tart attól, hogy ezzel bárki visszaélne. Egy szép estén azonban hallja ám, hogy a motor, ami szintén a ház előtt parkol a kulccsal együtt, beindul és elmegy. Na, gondolta magában, ezt bizony elvitték. Másnap reggel, amikor indul munkába, látja ám, hogy a motor oda van támasztva a falhoz és tele van tankolva. Valakinek csak kölcsönbe kellett éjszaka... :)

A férjem is küldött nekem két képet, hogy tessék, ezt a blogodra:

Ezt pedig azzal, hogy a jó traktor ott segít, ahol tud:

Szóval itt munka folyik, nem pedig valami párzási rituálé.

Történt egyik kánikulával izzított hétvégén, hogy a férjem nagyon aggódott, hogy a tanyára menet nem látta az állatokat a legelőn és megkért, kerüljek arra, ahol most a legelőjük vége van és nézzem meg, hogy minden rendben van-e. Természetesen eleget tettem a kérésnek. Az állatok rendben voltak, de számomra érdekes módon szorosan egy kupacba rendeződve "napoztak", majd amikor az egyikre (gondolom a vezér tehénre) rájött a mehetnék, mind elindultak egy sorban utána.

Ez pedig a "Hol az anyukám????" címet kapta.

Kerékpározás közben nagyon sok állatot szoktam látni. Ezek általában előlem menekülő fácánok, nyulak, őzek, de egyszer (természetesen akkor, amikor nem volt nálam telefon), egy szép, nagy teknősbéka keresztezte az utamat. Egyik alkalommal két nyuszi játszott/kergetőzött egymással. Mindent megtettem, hogy megörökítsem, de mindössze ennyi sikerült:

Ezen pedig egy őzike van. Ott van és kész.

Szerintem teljesen jól kivehető. Az nem látja csak, akinek a szeme nincs hozzászokva a szántóföldön szaladgáló vadakhoz. 

Egyébként a szülővárosomban tett látogatás is tartogatott meglepetéseket. Azon felül, hogy strandoltunk jó sokat a gyerekekkel, láttam szép, szürke marhákat is egy kirándulás alkalmával. Kicsit nagyképűek ugyan, mert tudták, hogy úgysem ütöm el őket, így simán keresztbe feküdtek az úton. Csak akkor voltak hajlandóak arréb sétálni, amikor kiszálltam és elkezdtem hőőőőőőőőőőzni. Meg a barátnőm Édesanyja is. Vagyis én nem mertem kiszállni, csak lehúztam az ablakot, de Éva néni simán kipattant a kocsiból és közéjük vágott. 

Van egy kígyónk. A következő bejegyzést egy róla készült fotóval szeretném indítani.