Mostantól így fogom hívni a bejegyzéseket, nem heteknek. Éppen a Városban üldögélek, alig várom, hogy megegyem a sushimat vacsorára. Lassan kb. ez az egy dolog vonz a Városhoz, a sushi. Ezt egyelőre nem lehet odalenn beszerezni. 

A malackáim köszönik, jól vannak. Sőt! Megérkezett közéjük Péntek, a kan is. Egészen konkrétan, már szerelembe is estek vele néhányan, április végére várjuk az első csemetéket. Olyan jó dolguk van a csajoknak és velük együtt a kannak is, hogy kint lehetnek karámban, a friss levegőn és kedvükre turkálhatnak.

Azóta természetesen a fűnek már nyoma sincs.

Amíg a nagyok kint dolgoznak, a kicsik randalíroznak, a "kis" üszőkkel és bikákkal bandáznak. Az egyik óriásira megnőtt kis bika szeret velük a legjobban játszani. Úgy szalad utánuk, olyan pajkos képpel, mint egy vizsla kölyök. Nagyon szórakoztató.

A hideg és nedves idő miatt a gyerekek egyre kevesebbet vannak a telepen, de azért a gumicsizma beltartalma így is elég árulkodó:

Eljött közben a karácsonyi készülődés ideje és a falu teljes díszbe borult. Nagyon hangulatos a központ esténként, szoktunk sétálni a gyerekekkel nagyokat a sötétben. És itt a sötét sötétet jelent. Nem csak valami romantikus kifejezés a lámpafényes utcákra. Olyan szinten van sötét, hogy amikor egy alkalommal vicces zseblámpás sétára indultunk este, veszekednem kellett a gyerekekkel, hogy ne csak kalimpáljanak a zseblámpákkal, hanem az én lábam elé is világítsanak, mert SEMMIT nem lehetett látni. Vaksötét volt. Természetesen mindig van nálunk zseblámpa azóta. Olyan lett számunkra, mint a gumicsizma. Mindennapi viselet.

Íme a falu ünneplőben:

Amíg a bethlehemi jászol nem készült el, nem voltak benne a bábok, a kislányom izgatottan mutatta Édesapjának: Nézd Apuci, van malac etető is!

Most pedig vessünk egy pillantást közelebbről is a Télapóra. Szegény már olyan öreg, hogy ide, a világ vége után kettővel, már nem tud eljönni, főleg nem álldogálni. Így aztán megkérte az ifjú, kisportolt, jó erőben lévő Kent, hogy engedje el egy kicsit Barbie kezét, legyen olyan jó és néhány hétig feszítsen itt ő. Ken jófej és itt feszít jóképűen, szexin kacsintgatva a járókelőkre:

Hát nem csuda jóképű a mi Télapónk????

A gyerekeink nagyon izgatottan várták is:

El is jött, természetesen. Ken azonban nagyon gáláns, nemcsak a gyerekeknek hozott ajándékot, hanem nekünk, felnőtteknek is.  És mivel jó erőben van, mi ezt kaptuk:

De mivel szeretünk játszani is, játékot is hozott :)

Minidömper. Itt a vége, fuss el véle!