Az elmúlt napokban versenyt futottam az idővel. Arra hajtottam, hogy a hétvégén legyen legalább annyi időm, hogy leüljek nyugodtan megírni a bejegyzést. Szorgalmasan gyűjtögettem a képeket, jegyzeteltem az eseményeket és annak ellenére, hogy azt gondoltam, meglehetősen kevés új dolog történt, vagy 20 képet készítettem és bőven több eseményt jegyzeteltem, mint amit most le tudnék írni.

Egyik nap, egy hosszú, rohangálós délelőtt után, a szokásos módon, felhívtam a férjemet, hogy egyeztessük, mikor tudunk megebédelni. Közölte velem, hogy siessek, mert meglepetés ebéd lesz, amit főztem, betette a hűtőbe. Miután jól ismerem, biztosra vettem, hogy valamelyik telepre megyünk, mert Sanyi főzött valami finomat. Így is lett, a malacokhoz mentünk. Sanyi slambucot készített, a férjem nagy kedvencét. Nagyon finom valóban, de nekem nagyon nehéz étel. Vittem hozzá egy kis száraz pogácsát is rágcsálni. Megebédeltünk a sörpadnál a fiúkkal, majd kimentünk lemérni az egyik földdarabnak az egyes méreteit. Ahogy ott sétáltunk a napsütésben, teli hassal, az jutott eszembe, hogy mi vagyunk az élet császárai. Minden nagyképűség vagy hencegés nélkül, hiszen nem kevés munkával jár a paraszti élet. Viszont nem tudom másként megélni azt a hihetetlen szabadságot, ami viszont szintén ezzel az életformával jár.

Bemutatom Betyár kutyát. A gyerekeim annyira szeretik, hogy Emma sírógörcsöt kapott egyszer, amikor túl rövid időre ugrottak be Sanyival. Annyira kétségbeesetten ordított, hogy végül Sanyi megsajnálta és itt hagyta egy órára.

A héten volt egy olyan feladatom, hogy egy kicsit élhetőbbé varázsoljam a "pihenő" helyiséget, hogy legalább enni lehessen normálisan. Igazi pihenő és fürdőszoba még nincs, arra pályázni kell. Abból a pici szobából négy zsák szemetet hordtam ki azok után, hogy egyszer már közel harminc zsákot hordtunk ki az egész épületből.

ebből ez lett:

Ebből pedig ez:

A kép azt hiszem nem adja vissza a beleölt munkamennyiséget, pedig nem volt egyszerű ilyenre "varázsolni". Az a konyhaszekrény olyan, amilyen, de tiszta, bele lehet pakolni, az üvege ugyanis hibátlan. Lett egy mosdóállvány is, mert egyelőre csak így lehet kezet mosni. Viszont legalább már lehet. A mosógépet egyelőre nincs hová kidobni.

Hadd mutassam be Sanyi privát nyári konyháját is:

Ide idegeneknek tilos a bemenet.

Az egyik nagy segítőtársam a viaszos vászon volt. Itthon viccesen viaszkos vászonnak hívjuk, mert számtalanszor hallom idősebbektől ezt a kifejezést. Este beugrottam az egyik kisboltba, hogy még vegyek a sörpadra is terítőnek és mit láttam:

Egyébként az asztalra a magyar mintás került.

Miután végeztem a munkával, gyalog indultam át a boci telepre, mert nem akartam senkit kiszakítani a munkájából. A kocsim ott várt engem, mert egyelőre nem merek oda autóval kimenni.

A szürke háztetős telep az úti cél. Bár törte a cipő a lábam, vágytam egy igazi mosdóra is, mégis ismét úgy éreztem, ennél jobb nem lehet egy kedd délelőtt.

A téma levezetőjének egy nagyon kedves összeállítás:

Pedig az enyém és a gyerekeké itt sincs :)

Pénteken anyák napja volt az oviban. Nagyon kedves kis műsor volt és meggyőződhettem, hogy milyen ügyesen beszél már mindkét gyerekem románul. A műsor előtt még egy nagyon helyeset láttam. Egy gólya sétálgatott a parkban a húsvéti tojások között. Nagyon sok a gólya és nagyon otthonosan érzik magukat a faluban. A kedvencem az, amelyik a lámpaoszlop tetején, a lámpabúrán szokott álldogálni. Tavaly óta próbálom lefotózni, de eddig még nem jött össze.

Végezetül az elmúlt időszak kedvence:

Mert nem lehet elég időben elkezdeni a készülést a következő télre!