Pár hete először volt olyan, hogy pénteken délután kellett tanfolyamra menni, mert alapvetően szombat délelőtt vannak az órák. Miután megszoktam, hogy a parkolás igazi kihívás, így itt is mindig biztosra megyek. A tanfolyam helyszíne pár perc sétányira van A Plázától és ezért mindig a parkolóházban teszem le az autót. "Főleg pénteken" ugyebár. 19 óra után ért véget az iskola, aggódtam is, hogy tömve lesz a pláza, pláne a parkoló, sőt már az utcák is tele vannak biztosan buliba készülődő fiatalokkal. (Jujj, de félelmetes képet festettem le....) Magamhoz szorítva a táskámat, félve léptem ki a Cityben megszokott "tömegbe". A legnagyobb meglepetésemre, a sétálóutca, a központ, gyakorlatilag üres volt. 1-2 fiatal lézengett a járdán, de ennyi. A bevásárlóközpont teljesen kihalt volt, a parkolóház kongott az ürességtől. Sőt! A közlekedési lámpák is ki voltak már kapcsolva...Teljesen ledöbbentem, mert ugyan azt már megszoktam, hogy a környező kis városokban péntek délután ötkor megáll az élet, de hogy egy megyeszékhelyen is, azt nem gondoltam.

Mondjuk ahol a szomszédnak rögtön kettő ilyene is van...

A hétvége az pedig egy másik idősíkban történik. Egy lelassult, ingerszegény környezetben.

Ha nem látszódna első pillantásra, mindkét oldalon őzek futnak épp és az nézik olyan nagyon.

A héten elvitték a szalonnákat füstölni. Előtte viszont arról a több, mint száz (!) tábláról le is kellett mosni a sót, amiben addig létezett. A mosást követte a teregetés és a szárítás. Komolyan. A törölgetés egy törölközővel történt, a többi pedig így:

Ezt a szárítószerkezetet Feri és Ákos dobták össze mindössze egy óra leforgása alatt. Nagyon profi lett.

Este kimostam a törölközőt, hogy másnap lehessen folytatni a nagymosást, de hogy ne legyen a szalonnának öblítő illata, így azt nem tettem a gépbe. Csak pár telepi törölköző és egy rend munkásruha került bele. Nos, mindennek egységesen kellemes szalonna szaga lett, de még a tapintásuk is arra hajazott. Azt hiszem, ilyesmi egy fővárosi panelban aligha esik meg.

De feltehetőleg ez is valami olyasmi, ami csak nagyon vidéken történhet:

Tegnap vagy ma kelhettek ki a tanyán.

Eközben a gyerekek önfeledten játszottak az új dömperrel és traktorral, aminek a beszerzése is meglehetősen falusias volt. A tanyára menet (merthogy VISSZAFOGLALTUK, a MIÉNK!), beugrottunk úgy, tanyára menős öltözékben a piros-kék áruházba, de csak annyira, hogy felmarkoljak egy nagy dömpert és egy ugyanakkora traktort és már futottunk is. Nem bánom, hogy nem futottam össze ismerőssel.

Van még putri azért, de legalább elkezdtük és ahogy Nagyapám mondta vala: ami elkezdődik, annak vége is lesz egyszer.

Addig is:

Az élet pedig úgyis utat tör bárhol magának:

Egyébként pedig őszintén mondom, hogy nagyon megnyugtató, amikor hazafelé menet nem dugót, ingerült, kimerült embereket látok, hanem ezt:

Az élet pedig itt falun is zajlik, tessék, a szomszédban épp több vendég is van és mind egymás nyakában parkol, megbénítva ezzel a járdán való közlekedést...