Csak nem a fazékból és nem a gombóc. Egy megtermett, levágásra felhizlalt koca.

Történt ugyanis, hogy egy szép napon nagy örömség érte Kolontos Palkót és bajtársát Jocit. A gazda egy beesett, kizsigerelt kocát ajánlott fel nekik, hogy levághatják. Palkónak azért több esze volt, úgy döntött, nevelgeti még egy kicsit, hizlalgatja és majd csak akkor vágja le, ha már szépen kigömbölyödik és lesz rajta szalonna bőséggel. Ám azt nem tudta, hogy ez az állat csalafinta fajta és minden nap átszökött a szomszédba Bözse nénihez. Bözse néni szerette az állatokat, a disznótól sem undorkodott, de azt nem álhatta, ha a jószág a szépre súrolt verandáján napozik. Gyűlt, csak gyűlt Bözse néniben a düh, míg egy napon úgy elfutotta az agyát a méreg, hogy kinyitotta a nagykaput és kikergette rajta a disznót. Annak se kellett több, uccu neki, rohant fejvesztve. Meglátta ezt János bá', aki épp akkor ért haza a kocsmából. Tyű, gondolta, ennek fele sem tréfa, hisz ez a Plakó disznaja! Kapta is a nagykést, szaladt utána és szúrta, ahol érte. Egyet se félj Palkó, rikkantotta, nem szökik ez meg! Pecsenyét sütünk ebből még ma! Palkó is szaladt, ahogy a lába bírta, kergette a vacsoráját. Nehogy már elfusson az a sok pííz, amit feletetett vele! De egyre többen gyűltek az utcára és bizony rosszallóan nézték a műsort. Morogtak, hogy mi lesz, ha jön egy kisgyerek és elvenen felfalja? Hű, állt meg rémülten Palkó, ebből baj is lehet. Büszkén, bátran kihúzta magát és felkiáltott: Nini, hát ez nem is az enyim! Tessen csak nézni, fülszám van benne! Biztos a gazdasszonytól szökött meg, azokat kéretik feljelenteni baj esetén, nem engem, hiszen én még nem is láttam ezt a büdös dögöt! Az enyim kisebb is, szelídebb is és nem is ilyen. Ilyen féle az már igaz, de én megösmerem a sajátomat. Eeeeez kérem, nem az.
El is indult gyorsan az ellenkező irányba, ám ekkor lövés dördült! Palkó ijedtében földhöz vágta magát. Rettegve szorította a fülére a kezét. Istenem, édesjóistenem, hát meggyött a tekk vagy pekk vagy tudomisénmi, azok az egyenruhások, akik éjjel törnek rá az emberre. Arcát a forró aszfaltra szorította és várt. Hé, Palkó! Gyűjjé' mán ide! Kilőttem ezt a dögöt, nem a tiedé? Nem volt ez más, mint az öreg Jenő bá', a vadőr. Palkó óvatosan hunyorgott a hang irányába. Tényleg Jenő bá' volt. Tényleg kilőtte. Feltápászkodott, leporolta a ruháját. A falu népe is elcsitult. Khm. Köszörülte meg a torkát igazán férfiasan. Köszönöm Jenő bácsi! Igen, ez az én disznóm! Bezony ám! Ugye milyen szép jószág? Gyerünk, nyúzzuk meg sebtiben itt helyben! :) Mindenki a vendégem! Palkó elégedetten vigyorgott. Majdnem megütöttem a bokámat, de lehazudom én a csillagokat is az égrűl, ha köll!

...

Based on a true story.