A címet Lali papa ihlette, az egyetlen, aki fizikailag volt jelen azon a bizonyos gáton...
Zajlik, pontosabban már le is ment a napraforgó aratás. Magam is vittem be kétszer mintát az átvevőhelyre, hogy ellenőrizzék a nedvességtartalmat. Egyik alkalommal, amikor a férjem vitte, egy igazán kemény legény a gáton beletúrt a mintába, fogával gusztusosan megtörte, majd egy elegáns mozdulttal beleköpte a dobozba, ami eközben természetesen a férjem kezében volt. Ő a tőle megszokott módon rezzenéstelen arccal tűrte, sőt azt is, amikor a kolléganő kézzel beletúrt ugyanabba a mintába és kicsit undorkodva húzta ki a kezét, hogy mi az a ragacs, ami az ujjához tapadt.
De beindult a keménykedés a faluban is, ugyanis keményen elkezdték hordani a sittet és a szemetet a legelőre, mondván, az nekünk úgyis jó. Sőt, hálásak lehetünk, mert így legalább tudunk közlekedni a "dűlőúton". Egészen konkrétan arról van szó, hogy a legelőn van egy kitaposott út, ami nem út, de a falu azon a felén lakó része kinevezte annak. Kizárólag azért, mert akkor legálisan hordhatják rá a szemetet, merthogy itt lehet sittet hordani dűlőútra. Egyszer már szépen összefoglaltam, miket is hordanak ide, bár akkor még azt hittem én is, hogy ez út. Aztán miután már a legelőre is ráhordták a bontott téglát, egyebeket, nem kis gondot okozva kaszáláskor, Feinek elege lett. "Szerencsére" több alkalommal is belefutott, amint a jó szándékú falu népe a kijelölt lerakóhely helyett (mert a falu másik vége olyan iszonyúan messze van) a legelőre ürítette a jól megpakolt utánfutó tartalmát. Az uram kicsit nagyobb hangerőre kapcsolt a biztonság kedvéért és kedvesen megérdeklődte, hogy mégis hogy a jóéletbe gondolták mindezt. Már érkezett is a csattanós, kioktató válasz, hogy a mi kedvünkért, mert különben nem tudunk lemenni a tanyánkba. Feri elmagyarázta türelmesen, lassan és érthetően, hogy ha telehordja szeméttel a legelőt, az senki közlekedési problémáját nem oldja meg. Rontani viszont rontja, mert, ha tele van szeméttel, nem tudja elegyengetni géppel az utat. Gyanútlanul megerősítést kért Briantől, hogy felfogta-e. Brian büszkén mondta is, hogy igen, ő is úgy gondolja, hogy jót tesz a szemétlerakással. Feri ismét elmagyarázta neki, hogy akkor hogy is működik az út karbantartása, amit a szemét nem kicsit akadályoz. Na, akkor édes öcsém, jó vagy nem jó, ha telehordod szeméttel. Hát jó! Mert akkor legalább lehet közlekedni. A férjem ezen a ponton feladta és tájékoztatásul közölte Briannel és a kiváló felfogóképességével, hogy az ott nem út, sosem volt az, úgyhogy egyszerűen felszántja és onnantól kezdve a falu számára megszűnik a közlekedés azon a részen. Csókolom, lehet hazamenni gondolkodni, hogy akkor ez most  mit is jelent.
Másnap persze Brian jelent meg a ház előtt a falu markolójával, hogy előttünk előkészítse a terepet a parkolócskám kialakításához. Tisztességesen megcsinálta legalább.
Íme az "út" mindenki számára hasznos feltöltésének őszi kiadása:

(Ez ráadásul még a legnagyobb jóindulattal sem az "úton" van.)

Erre pedig végképp nincsen szó.

Nemcsak itt "legénykedett" a férjem, hanem napokon át így is bizonyított:

Nem is olyan régen még az ingeit és szövetnadrágjait vasaltam korlátlan mennyiségben. Valahogy nem gondoltam volna, hogy egyszer csak overallra cseréli majd.

Vasárnap családi kirándulásként kisétáltunk a tanyába. Szuper idő volt, amúgy is nagyon jó volt a levegőn lenni, elhatároztuk hát, hogy kimegyünk. Fél óra volt nagyjából az út, a gyerekek is élvezték:

(Ennek már kicsit nagyon Kusturicás hangulata van.)

ráadásul megláttam ezt a kis csodát is.

Egy kis pihenőhinta a trágyadomb mellett. Praktikus és low budget, ráadásul ha nem fúj a szél, kellemes kikapcsolódást biztosít.

Ha már low budget, hadd dicsekedjek el a múlt heti 100%-ban lötyögésmentes italtárolómmmal:

Kiválóan működött, remekül tartott mindent, ráadásul könnyen szabályozható, hogy milyen mélyen fúródjon be az utaztatott üveg.

Végül pedig elkezdődött egy újabb mérföldkő megugrása:

És a Nagyapám is megmondta, ami elkezdődött, annak vége is lesz egyszer.

Vége úgy, mint a falu végén a felfestésnek: