2017. sze 29.

Pánikszoba patkánybejárattal

írta: Falusi Élet
Pánikszoba patkánybejárattal

Csak egy rövid kis színes.

Reggel futni voltam a focipályán. Mindig elképzelhetetlenül jólesik és felszabadítóan hat rám. Kisimultan, jókedvűen mentem haza, útba ejtve a tolvajkocsma melletti kisboltot. (Régen másként hívták, de miután Rikárdó a tőlünk lopott pénzből hozta össze a maga kis nyomorult fészkét, ez lett a ragadványneve.)
Szóval épp parkoltam volna le a kocsma elé, amikor megláttam Brendont, a Kaszás legényt. Hadd mutassam akkor gyorsan be. Ő az, aki kisírta, hogy hadd kérje el a fűkaszánkat, hogy annak a drága jó nagymamájának - akit épp úgy nem érdekelt, hogy lecsukják, ha nem fizet, mint ahogy a család többi tagját sem - lekaszálhassa a füvet, majd meg se állt vele Szegedig, hogy ott bérbe kaszáljon a mi gépünkkel, a mi damilunkkal és benzinünkkel. Majd amikor ezért és más Rikárdóval közösen elkövetett lopásokért (mindent loptak-eladtak, ami csak mozdítható volt, sőt, az előző rendszerben még a báláinkkal is csencseltek.) jó messzire zavartuk, úgy megorrolt, hogy azóta is mutogat utánunk, ha meglát. Persze annak idején úgy futott, hogy a biciklije azóta is ott díszíti a kerítést. Rámosolygott szerencsére a szerelem, eltalálta Ámor nyila, azért is olyan nagy legény.
És ekkor ma reggel meglátta az autómat. Én meg őt. Na, gondoltam, mondok én neked valami vicceset gyermek, de olyan jó poén lesz, hogy nem alszol egy hétig. De ez öregem úgy megijedt a bordó beasttől, hogy gyakorlatilag teleportált, és a kocsma nevű pánikszoba patkánybejáróján már csak a cipője talpát láttam, ahogy kapart befelé. Ez így sokkal viccesebb élmény és látvány volt, mint amivel sebtiben készültem. Éljen a spontaneitás.
A másik díszmadár, Rikárdó laposkúszása sem piskóta, az is szórakoztató, ahogyan ő próbál láthatatlan lenni. Például, a másfél évesek jól bevált kukucsos módszerével, hogy amikor észrevesz bennünket, gyorsan elfordítja a fejét és piheg, hogy ugye ha ő nem lát, akkor mi sem látjuk őt.
Pedig amúgy Rikárdó kemény legény. Olyan, mint a kő. Fogával tépi szét a kerítést menekülés közben, ha kell. Nála gyorsabban nem veti magát senki a pult alá, ha ellenséget vél látni. Őt a nagypapája kérlelte be hozzánk. Ő nagy művész volt, remekül tudta a semmit látványosan csinálni. Rengeteg hasznos tanáccsal látott el bennünket. Mi pedig szeretjük az ilyen sokat megélt, nagy tapasztalattal rendelkező bölcsek építő ötleteit. A minden szar és mindenki amúgy is meglop titeket hisztiknél nincs is felemelőbb egy balzsamos nyári estén. Köszönjük Rikárdó, hogy olyan becsületesen bejelentetted mindig, hogy épp mire fáj a fogad, mit fogsz meglovasítani.
Emlékszem, amikor a Mester és két tanítványa egy pillanat leforgása alatt egymásra talált. Az elvek és a munkamorál csodás harmóniája szemet gyönyörködtető látvány volt. Amikor meghallottam, hogy a kis mágneseik hogyan cuppannak egymásnak, eldöntöttem, ezek innen nagyon gyorsan el fognak tűnni. Így is lett.
Már csak nézni kell a David Lync hangulatú szürreális kis életüket, ahogyan aprítják saját magukat, menekülnek fejvesztve minden és mindenki elől, addig, amíg rá nem döbbenek, hogy igazából nincs hová. Egy kis patkányládában forognak körbe-körbe, kerülgetve a mérget, ami rájuk vár és amit majd végül önszántukból fognak megenni.

Szólj hozzá