2017. nov 15.

Na ugye, megmondtam!

írta: Falusi Élet
Na ugye, megmondtam!

Valahogy mindig mindent megérzek. Olyan prédikációt tartottam Eriknek arról, hogy minden szervezetnek szüksége van időnként pihenőre, olyan hévvel, hogy az már gyanús volt magamnak is. Vasárnap reggel éppen a kávémat és a reggelimet készítettem el, amikor ismét olyan fura lett a világ. Azonnal felismertem én ezt a különös élményt, csak őszintén bíztam benne, hogy ez valami misfeeling. Hát, nem az volt. A következő pillanatban már három mentős próbálta elfogadtatni velem a tényt, hogy nappal van, nem álmodom és visznek, ha tetszik, ha nem. Egy világ omlott össze bennem. Augusztusban hagytam abba a gyógyszert, bízva abban, hogy ha másfél éve nem volt semmi "esemény", akkor már nem is lesz. Főleg, hogy a legdurvább az is max egy fél perces áramszünet volt. Eszméletvesztést és hasonlókat nem ígértek. Sőt! Az volt a mondás, hogy nem is lehet ilyesmi, mivel a heg olyan helyen van, hogy a mozgásszerveket nem érinti. Ehhez képest szétrágtam a nyelvem, olyan intenzív hejehuja volt itt. Ráadásul mindkét kézfejemet szétszúrták, szegények, próbáltak valami bejáratot keresni. A bal még mindig nagyon fáj. Szerencsére az ebédet már itthon ehettem, saját felelősségre távozhattam. Viszont most mehetek lehajtott fejjel az orvosom elé és vallhatom be, hogy hát, igen, én úgy gondoltam, többet nem talizunk.

Azóta úgy le vagyok törve, mint a bili füle. Még a fiam is azt kérte, legyek már végre olyan, mint régen. Igyekszem, csak nagyon nehezen tudom ezt feldolgozni. Viszont "legalább" kiderült, hogy kijön ide is a mentő és viszonylag gyorsan cselekedtek. Sőt, amíg ideért, addig a diszpécser szóval tartotta a férjemet, hogy kapok-e levegőt, illetve, hogy mit csináljon/próbáljon csinálni velem. A mentősök is rendkívül kedvesek, megértőek voltak és a kórházban eltöltött rövid idő sem volt horror. Azért remélem, többet ilyen nem fordul elő.


A mai napom még kicsit zavarosan indult, nehezen zökkentem vissza a hétköznapokba, csak úgy, mintha nyaraltam volna egy jót. Pedig nem pont az történt. Fura, most, hogy kiállítottam pár számlát, máris jobban érzem magam... Ez persze csak vicc, feltehetőleg a munka segített egy kicsit visszatalálni önmagamhoz.
Be kellett látnom, nekem is vissza kell vennem. Jobban meg kellene szűrnöm, hogy mivel foglalkozom és mennyit. Úgyhogy kezdetnek kihúztam azt a nyüves fagyasztót, ami több, mint egy éve foglalja a helyet és nem is a miénk, csak szívességből fizetjük annak is a fogyasztását. Végre oda is be lehet tenni egy normális polcot és nem kell azt sem nézegetnem már. Milyen érdekes, ha ráviszi az embert a kényszer, egyből meglépi azokat a dolgokat, amin amúgy indokolatlanul sokat hezitál. Egy sor más dolog is van, amin egy huszárvágással lehetne segíteni, csak nem voltam elég bátor. Mivel nem szeretnék még egyszer mentővel utazgatni, azt hiszem, itt az ideje kicsit egyszerűbben szemlélni a dolgokat.

Szólj hozzá