"Aznap este Tibike Bogival volt szolgálatban. Így karácsony előtt két nappal nem sok kedvük volt éjszakázni. Tudták, ilyenkor bármi megtörténhet. Bogi jóval fiatalabb volt Tibikénél, még csak most töltötte a 35-öt, Tibike viszont már az 50-hez közeledett. Ennek ellenére nagyon jól kijöttek egymással. Bogi felnézett rá, nemcsak a kora, hanem rendkívül gyors észjárása, tapasztalata és kifinomult humora miatt is. Nagyon jókat nevettek együtt mindig és Bogi közben rengeteget tanult tőle. Nemcsak tisztelte, hanem őszintén kedvelte is, így mindig nagyon figyelmes volt vele. Minden alkalommal, amikor együtt járőröztek éjszaka, forrócsokit és mogyorókrémes golyót vitt neki, mert tudta, Tibike odavan mindkettőért. Tibike nem kávézott, teát vagy forrócsokit ivott helyette. Azon a bizonyos éjszakán is ezzel a párossal kedveskedett Bogi, miközben magának tisztességes adag tejeskávét készített. Csendes, kihalt volt a környék. Lehúzódtak egy kicsit, hogy nyugodtan kávézzanak/forrócsokizzanak egyet.
- Emlékszel arra a tyúkra, aki a múltkor azzal próbált viccelni, hogy a rendőrök fánkot zabálnak? - Törte meg a csendet Tibike.
- Jaaaaj, emlékszem. - Mosolyodott el Bogi. - Akkora feneke volt, hogy én a helyében inkább csendben maradtam volna.
- Húúú, tényleg! - Nevetett Tibike. - Ezt már el is felejtettem.
Ám ekkor valaki bekopogott az ablakon. Tibike csodálkozva húzta le.
- Jó estét biztosurak! - Hajolt le egy idősebb nő. Bogi erre kicsit kelletlenül előrehajolt és intett a nőnek.
- Elnézést asszonyom! - Mondta zavartan. - Tudnának nekünk segíteni kirántani?
Boginak kikerekedett a szeme. Halkan, hogy csak Tibike hallja, azt kérdezte: - Húúúúst?
Tibike atyáskodóan ránézett. - Gondolom traktort. - Bogi kuncogott, majd megjegyezte: - Hát, az ezzel nem fog menni.
- Sajnálom asszonyom, ezzel az autóval nem fogunk tudni egy elakadt traktort kirántani. Nem tudnak segítséget hívni?
- Nem traktort! - Nevette el magát a nő. - Ellik a tehenünk és nem bírjuk kihúzni a borjat. Már hárman húzzuk, de nem sikerül. Tudnának segíteni? Csak fogni kellene a kötelet és kirántani.
Tibike kérdőn nézett Bogira.
- Tiszta trágya lesz mindenünk. - Fancsalodott el a lány.
- Dehogy! Ahol ellik, ott csak szalma van. Hidd el, az meg nagyon tiszta. - Biztatta Tibike és már nyitotta is az ajtót. Bogi nem tudott mit tenni, kiszállt ő is. Besétáltak a tanyába, ahol valóban, még két megtermett férfi küszködött a kis borjú életéért. Kezet fogtak, bemutatkoztak, a háziak megköszönték előre is, hogy segítenek, majd elfoglalták helyeiket, de előbb még Tibike gyorsan beszólt a központba, hogy kihúznak egy bocit.
Bogi került leghátra. Stabilan megtámaszkodott a jobb lábán és minden erejét beleadva húzta. Miközben beleadott apait, anyait, bevillant neki egy régi, nyári emlék. Gyerekkorának egyik legforróbb nyara volt és a Balatonon táborozott. Erik, gyerekkori nagy szerelme is ott volt. Egyik nap hatalmas vetélkedőt rendeztek nekik a tanárok. Erik az ellenfél csapatkapitánya volt. Barnára sült bőre nagyon tetszett Boginak. Neki már vörösre égette a nap a vállát, de akkor is a spagettipántos sárga topját vette fel, mert úgy érezte, az emeli ki igazán sűrű fekete haját, formás alakját. A pánt nagyon dörzsölte a bőrét, fájt is, de nőként, nem tehetett mást, ha egyszer tetszeni akart. Az utolsó versenyszám a kötélhúzás volt. Akkor is Bogi állt leghátul. Akkor is minden erejével húzta azt a kötelet. Ők nyertek. Hatalmasat esett és Bence, a túlsúlyos ötödikes egyenesen rázuhant. Igen. Az ilyen játéknak mindig esés a vége. Itt pedig nem zöld fű, hanem szalma és tehéntrágya van, ha esik, abban fog landolni. Rezignáltan húzta tovább, ám ekkor megérezte, hogy a boci elindult lassan kifelé. Azonnal elfelejtette korábbi félelmét és reménykedve húzta tovább a többiekkel. A boci épen, egészségesen született meg mindenki nagy örömére, ráadásul anélkül, hogy bárki elesett volna.
A nagy esemény után Tibike észrevette, hogy a bakancsuk viszont merő trágya.
- De most őszintén, Tibike. Azt hitted, hogy szülőágyon fog elleni? - Vigyorgott rá Bogi, miközben próbálta legalább a nagyját lehúzni a bakancsról. Egymást segítve kapargatták a trágyát, majd amikor már úgy gondolták, elég tiszta, elköszöntek a háziaktól és kocsiba ültek. Bori beleszippantott a kocsi levegőjébe.
- Szerinted büdös van? Csak mert én nem érzem.
- Én sem érzek semmit. - Csodálkozott a társa. Nem éreztek, mert nem érezhették, ugyanis a több, mint fél órás küzdelem alatt hozzászokott az orruk a szaghoz.
Elcsigázottan értek vissza.
Mira, amikor meglátta őket, izgatottan szalad eléjük.
- Na, hol vannak a kiskutyák????
- Tessék? Miről beszélsz Mira? - Nézett rá döbbenten Bogi. Fáradt volt, büdös és szeretett volna már haza menni.
- Hát nem kiskutyákat segítettetek a világra??
- Dehogy, honnan veszed? - Értetlenkedett Tibike. - Kihúztunk egy bocit az anyjából.
- Ja, boci... akkor nem foxi..."

Based on a true story

Itt is karácsonyi öltözékbe bújt minden. De nem csak a házak, hanem a járdák is:

A hétköznapi chipes zacskó és üdítős doboz helyett ünnepi szaloncukor papír került a járdára, az árokba és a bokrok aljára.