2018. jan 13.

Mindennap anyáknapja

írta: Falusi Élet
Mindennap anyáknapja

Ebben a kedves kis faluban nagyon fontos szerepet töltenek be az anyák. Hősiesen küzdenek nap, mint nap az igazság bajnokaként. Tűrik, amit kiszabott rájuk az élet, alázattal viselik sorsukat. Ha kell harcba szállnak más anyákkal, még akkor is, ha kicsiny gyermekük már éppen felnőtt, de ha úgy érzik, igazságtalanság érte őket, nekimennek annak a csúnya haszontalan másik édesanyjának, hogy ugyan tegye már rendbe azt a gyereket. Ha egy csalfa feleség egy ártatlan fiúgyermekre veti ki hálóját, hát az az anyuka sem tűri ám azt csak úgy szó nélkül, hogy bajba sodorják az ártatlant.

Ennek ellenére vagy éppen ezért minden nap vagy ezerszer foglalja díszes mondatba valaki egy édesanyának a szent nevét.
Egyszer Emesével hosszú busz útra készültünk és egy vicces újságcikket olvastunk. Abban a cikkben a szerző azt a bizonyos kötőszót azzal helyettesítette, hogy "fűzfa".
Én ezt a bizonyosat most azzal helyettesítem, hogy "mosd meg".
Azt pedig, hogy valaki édesanyjáról azt feltételezzük, hogy a testéből él és ezt még ragozzuk is, úgy helyettesítem "szamócaszedegető kezecskédet".

Május első vasárnapján focimeccs volt a faluban. Nagy esemény, van, hogy akár 75-en is kilátogatnak. A szurkolás viszont nagyon komoly hangsúlyt kap itt is. Édesanyák napján volt alkalmam nekem és 5-6 éves gyermekeinknek megtanulni azt a bájos mondókát, hogy:

"Mosd meg a szamócaszedegető kezecskédet,
 Mosd meg jól!"

Érthető módon néhány perccel az érkezés után távoztunk is.

Néhány héttel később a postán várakoztam. Épp ott üldögélt egy köztiszteletben álló hölgy is, akit magam is nagyon kedvelek. Végtelenül kedves, bájos, szeretetreméltó hölgy. A lábát fájlalta, az ízületeire panaszkodott. Az egyik postás hölgy kedvesen kérdezgette az állapotáról. Mimi néni, részletesen elmesélte, mit és hogyan érez, majd a következőt:
"Drága jó Piri mama is mondta nekem tegnap, hogy azért fáj, mert már én is öregszem. Hát a szamócaszedegető kezecskéit Piri mamának is."

Nekem kiesett minden a kezemből. Olyan nem várt fordulat volt ez, hogy azóta sem tértem magamhoz.

Aztán ott van például az a kedves káromkodva ordibálós anyuka. Ő például amellett, hogy gyerekkel azzal a felütéssel kezd csevegésbe, hogy "megöllek és eláslak az erdőbe'", ohne zsinór odarikkantja a szerinte rosszul parkolónak, hogy "a szamócaszedegető kezecskédet, te se tudsz parkolni!" Noha őt még vezetni nem láttuk, de az megint másik, hogy aki nem tudja, az oktatja fő szabály szerint. Teszi mindezt két kicsi gyermeke füle hallatára, így ők is megtanulták mára a leckét. Nincs is egy ilyen anya számára édesebb pillanat, mint amikor a szép arcú, kicsi, óvodás kislánya bájos hangon csipogja oda a barátnőjének: "a fene a szamócaszedegető kezecskéidet."
A kisiskolás fia persze már szintet lépett és a barátaival együtt kiabálják, hogy mindenki mossa meg a szamócaszedegető kezecskéit. Tanár, diák egyaránt. És amikor a kisgyerekek a tanítónénik szamócaszedegető kezecskéit említik meg nekik maguknak, a büszke anyukák a panaszra olyan lendülettel vonnak vállat, hogy az már szinte önveszélyes.
Szülő, gyerek egyaránt úgy használja ezt a rendkívül választékos, igazán mély kifejezést, mintha minden egyes alkalomért 100 Ft-tal nőne az uborka kilójának az ára.

Meglepően széles körben kedvelt más anyjának a szidása. Számomra ez akkora döbbenet, mint amikor a városban a nyáron rágurult egy idős úrra a saját traktorja és mentőhelikopter jött az életét megmenteni, ám ahogy a fészbúkra kikerült a tragédia, kárörvendők sora jelent meg, mivel úgy gondolták, az útra felhordott sárért minden traktorral rendelkező egyaránt felelős. Evidens, hogy hulljon is a férgese.

Határozottan állítom, hogy nem vagyok prűd, sem álszent. Na, de ez a szamócaszedegetés...

Szólj hozzá