2018. feb 11.

Hegedűs a háztetőn

írta: Falusi Élet
Hegedűs a háztetőn

Vagyis egy kacsa:

img_7199.JPG

Ez a kép fogadott bennünket reggel, amikor felhúztuk az udvarra néző redőnyt. Egy kacsa, aki a háztetőn hesszelt. Ki is mentem megnézni, mert attól féltem, hogy nem gondolta ő ezt át annyira és esetleg bajban van, nem tud lejönni.

img_7200.JPG

De nem tűnt annyira kétségbeesettnek. Kicsivel később, már ott sem volt. Szóval lehet, hogy ez bevett szokás a szomszéd néni baromfijainál.
Gyerekkorunkban teljesen természetes látvány volt a környékünkön Misiék kutyája, aki a háztető gerincén egyensúlyozott vasárnap délutánonként. Mi legalábbis akkor láttuk, mert olyankor vittük a kutyáinkat sétálni. Misinek nem kellett vinnie az övét, mert az a kutya a magasság szerelmese volt. Lehet azért, mert amúgy nagyon kicsi termettel áldotta meg az élet.

Még tavaly nagy meglepetést szerzett nekem a férjem, méghozzá Depeche Mode koncertjegy formájában. Mindig is szerettem őket, de amióta sok évvel ezelőtt egyszer elvitt rá, azóta különösen sokat hallgatom. Ráadásul az első vizsga előtti pánik legyőzésében, de legalábbis enyhítésében sokat segített. Amíg a többiek adótant jegyzeteltek szorgalmasan, én már az egyik kedvenc éttermünkben nyeltem a sushit, mint a fenti kacsa a nokedlit. Persze azért nem olyan könnyű elszakadni az itteni léttől, pláne, ha a koktéllapon ilyesmik találhatók:


img_7189.JPG

Azért nem ezt választottam, dacára az uborkafalvi életérzésnek. Szerencsére Dave Gahan varázslatos, szívem mélyéig hatoló hangja elvitt innen messzire, és néhány órára a létezés minden egyéb módját elfelejtettem. Azért azt jó volt látni, hogy a közönség a zenészekkel együtt öregszik, mindössze egy kézen megszámolható mennyiségű huszonévest láttam.

Dave Gahan személyes jelenléte nélkül pedig a jóga az, ami úgy ki tud kapcsolni, hogy túl tudjak élni. Az egyre növekvő stressz és a sár eléggé megnehezíti a mindennapokat. Az itt élők el sem tudják képzelni, hogy nekem, homokon felnőtt embernek, aki még gyakorlatilag életében nem találkozott igazi sárral, milyen trauma ez. Most, hogy a csatornázás miatt feltúrták a falut (hozzáteszem, nagyon helyesen), valami elképzelhetetlen állapotok uralkodnak itt. Ugye a betont felvágták, nem is lesz egyhamar helyrehozva, ugyanis még egyszer fel fogják az egészet ásni. Újra. De nem is ez a lényeg, hanem hogy mindent egy centis sárréteg borít. Négy kerékkel közlekedek folyton, mert annyira csúszik. Amikor elkezdtem annak idején panaszkodni a sár miatt, még fogalmam sem volt arról, hogy az még sehol sincs ettől. A gyerekek kabátját kétnaponta mosom, akárcsak a cipőjüket. Tavaly nagyon ráéreztem arra, hogy mosható lábbeli kell mindenkinek. A durva az, hogy ha csak egy "kicsit" sáros valami, azzal már nem is foglalkozom. Ez pedig akkor lehet igen kellemetlen, amikor elhagyom a falut "kicsit" koszos cipőben. Így jelenleg 3 pár csizma van szolgálatban. Egy a faluba, egy a szomszédos városokba és egy pedig a tiszta cipő, az iskolába és a megyén kívülre.
Tegnap Bence jelezte, hogy Sára kabátjával kellene valamit kezdeni. Miután Sára kabátja apró mintás, szerintem teljesen jól álcázta azt a vékony, rászáradt sárréteget. Mondtam, szerintem nem is olyan gáz, jó lesz az így. Mire Bence elképedve: "De vonattal megyünk! Emberek között!" Le is mosta, ŐT annyira zavarta. Sárát viszont nem, ő abszurd módon élvezte és sárcsatára invitálta az öccsét, aki persze készségesen játszott, ha már a nagyvárosi nővérét ez teszi boldoggá. Meg az utcán csavargás. Mert ugye azt a cityben nem lehet, itt meg csak annyi volt a kérés, hogy a járdán. Azt' mehettek, amerre láttak. Mondjuk ez kicsit nekünk is új, eddig nem volt divat, de mivel már az udvaron sem lehet normálisan közlekedni, kénytelen vagyok őket a járdára engedni. Hétköznap fel és alá bicikliznek, ilyenkor meg akár csavaroghatnak is. Szerintem rajtuk kívül senki nincs a falu utcáin.

Apropó jóga:

img_7127.JPG

Mert a falun élő falusi apósa tud ilyet remekelni. És ez kérem 1,5 kg/darab! Örültem is, amikor meglepett vele, le se akadok róla.

Végül, ma láttam egy elszomorító reklámot, ahol egy kb. másfél éves kisfiú "nagyon ügyesen" "tanul" és "fejlődik" egy alkalmazás segítségével a tableten. Egy pici kontraszt a bolti, jelenleg is aktívan használt számítógéppel:

img_7014.JPG

img_7013.JPG

Szólj hozzá