"Bogika jól megszívta már korán reggel. Igazoltatnia kellet háromszor egy teljes órán keresztül. Szerinte volt vagy negyven fok is. Természetesen aznap reggel örvendhetett női mivoltának egyik csodálatos mellékhatásának is. Görcsölő hassal, ingerülten indult neki a napnak. A három órás fun ride hírére már meg se rezzent. Egykedvűen nézte meleg, kényelmetlen cipőjét, amelynek köszönhetően már egy csinos bütyökkel is gazdagodhatott a lába. Viszont legalább Tibikével állhatott ki az út szélére.
Jött az első autó szemben. "Ismerem." Legyintett egykedvűen. "Detto." Mormolta a következőnél. Úgy a tizediknél Tibike finoman jelezte, hogy azért ez így nem lesz jó, valamit fel is kellene mutatni, nem lehetnek csupán biodíszletek az amúgy meglehetősen sivár, lepukkant útszakaszon. Azzal ki is lépett és leintette a következő autóst. "Na, gyerünk Bogi!" Bogi mosolya nem volt őszinte, amikor behajolt a könyvtáros úr ablakán. "Szervusz Pali, közúti ellenőrzés. Kérem szépen a jogosítványodat, forgalmit és a személyidet." Pali kedvesen mosolyogva teljesítette a nem túl bonyolult kérést. Boginak fogalma sem volt arról, hogy Pali a vidám hangulatban lezajló ügyletben mégis annyira megsérül lelkileg, hogy még aznap telefújja vele az örsöt is, hogy a Bogi meg merészelte állítani. Különösen azért volt dühös, mert lejárt a biztosítása. Noha azt senki sem kérte tőle és senki sem büntette volna meg érte, ő akkor is rendkívül felháborodott azon, hogy pont akkor állítja meg az a csitri, amikor neki elmaradása van.
Boginak fogalma sem volt erről. Olyannyira nem, hogy épp egy idősebb úr kocsijába mászott be, hogy kihalássza az ülés mellé beesett személyit. Miután neki kicsi keze volt, úgy gondolta, ennyit igazán megtehet. Természetesen ekkorra érkezett meg négy kolléga, akiből kettő az ő aznapi munkásságát volt hivatott ellenőrizni. Mivel érkezésükkor csak Bogi fenekének tudtak köszönni, illedelmesen arrébb húzódtak. Mikor végre sikerült kihalászni az iratot, érezhette is magát gyorsan kínosan. Próbálta kimagyarázni a történteket, de igazából felesleges volt, senki nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni azért, hogy segített valakinek. Nem is volt rá szükség. Az öregúr ugyanis néhány perccel később visszajött. A kis csoport csodálkozva nézte, hogy mit akarhat már megint. Azért jött vissza, hogy viszonozza a kedvességet. "Csókolom, ez azt hiszem, a magáé." Majd felemelte a kezét, amelyben három ujja közé szorítva egy tampon volt. Bogi hosszan nézte, majd komoly hangon megjegyezte. "Igen, ez úgy tűnik, valóban az enyém. Nagyon köszönöm, de nem lett volna fontos visszahoznia." Mögötte lehajtott fejjel, rázkódó vállakkal álltak a kedves kollégák. "Tudja, én csak nem akartam, hogy valami kellemetlensége legyen emiatt." Magyarázkodott az öreg. Bogi bólintott és eltette az eszközt. Végül is nem is volt nála másik.
Alig várta, hogy vége legyen a napnak. Viszont legalább az ellenőrökkel szerencséje volt. Nekik is melegük volt, nem sok kedvük volt az egészhez.
Este, amikor végre hazaért, elképzelte, milyen jó is lesz belefeküdni egy kád langyos vízbe és várni, amíg szép lassan lehűl a teste. Ám a nyugalom még váratott magára. Jegyese, Sanyi falfehér képpel állt az ajtóban, amikor belépett. "Sanyi! Mi baj, mi történt, mondjad már!" Bogi remegett az idegességtől, el sem tudta képzelni, mi vár rá.
"Nagy a baj Bogi... Életveszélyesen megfenyegettek. Baltás Miska kitette a leleteit a fészbúkra. Tüdőgyulladása volt, de már meggyógyult. Azt mondta, itt a bizonyíték. Úgyhogy, aki még egyszer azt meri mondani róla, hogy mentálisan instabil, azt agyonvereti, a szívét pedig saját maga fogja kitépni és a kocsija szélvédőjére kenni. Édes istenem! Én meg tegnap mondtam a könyvtárban Palinak, akit te ma igazoltattál, hogy mekkora egy állat ez a Baltás, tuti nincs ki mind a négy kereke!"