"Borongós, esőre álló nyári reggel volt. Bogi hatalmas mosollyal ébredt. Ma lesz az első randija Sanyival, a jóképű postás gyerekkel. Alig várta. Már mindenfélét elképzelt Sanyiról, Sanyival, csak azt nem, mit vegyen fel az első randin. Arra gondolt, hogy a fekete és a piros színeket kombinálja majd. Piros csipke felső, fekete szűk szoknya, piros magassarkú. Te jó ég! Bogi lefagyott. Nincs is piros rúzsa. Anélkül pedig bukik az egész projekt. Nagy nehezen összeszedte magát és felkelt. Úgy döntött, bemegy a szomszéd városba és vesz valami dögös vörös rúzst. Persze, ha esetleg smárolni is fognak, akkor Sanyi képe szemöldökig bohócmintás lesz. Mindegy, ez van. Ha Sanyi komolyan gondolja, akkor tűrjön is el ezt-azt.

Vidáman robogott haza zöld Trabiján, amikor hirtelen kilépett elé egy rendőr. Bogi aggódni kezdett, ugyanis tudta, ennek túl jó vége nem lehet.
"Kezét csókolom. Közúti ellenőrzés..." "Tudom, tudom, kolléga vagyok, adom." Vágott közbe. A rendőr mogorván nézett rá, nem igazán vette komolyan a hallottakat. Elvette az iratokat és a kocsijához ment. Bogi tudta, hogy veszélyben a haza, így csak egyet tehetett. Villámgyorsan kirúzsozta a száját, kihúzta magát, majd kikönyökölt a kocsi ablakán. A rendőr visszajött. "Ez a forgalmi nem ezé az autóé." "Hjaaaaaaa" dalolta Bogi, majd széles mosollyal pislogott a férfira. "Az azért lehet, mert ez a kocsi nincs még forgalomban, de ne aggódjon, már intézem. Csak hát, nincs alvázszáma. Az ott tudja megsérült, aztán valahogy lejött az az izé, jajj, hát én nő vagyok, mit csináljak, nem értek én annyira ezekhez a masinákhoz!" Azzal kicsit hátrahajtotta a fejét és megrázta dús haját. "Segítek én magának!" "De jó!" Csillant fel Bogi szeme. "Segít valamit, hogy kolléga vagyok?" "Nem igazán...abban tudok segíteni, hogy indítok egy szabálysértési eljárást, és felgyorsul a forgalomba helyezés." "Ó, arra igazán semmi szükség! Ne fáradjon, tényleg, nem olyan fontos a gyorsaság!" Csivitelt Bogi. "Majd megoldom én!" Azzal széles mosolyt villantott.
"Na jó." Morgott a rendőr. "Kap még egy esélyt. Ellenőrzöm az autóját. Mutassa meg az ablaktörlőt." "Parancsára uram!" Bogi felvidult. Azzal benyúlt az ülés alá, elővett egy palack vizet, gondosan belehelyezte az ablakmosó tartályba tartozó csövet, majd lelkesen pumpálni kezdte azt a kart, ami régen arra volt hivatott, hogy elindítsa az ablakmosást. "Maga meg mi a csudát csinál????" Kérdezte szinte sokkos állapotban a férfi. "Hát mosom az ablakot!" Vágta ki büszkén Bogi. "De ííííígy? Mi a fene ez?" Alig kapott levegőt a látottaktól. "Ja, hát ez úgy van, hogy ez csak így működik. Nem is nagyon szoktam esős időben vezetni. Látja, most is mindjárt esik, azért is sietek ám úgy haza. Na meg a Sanyi miatt. Tudja, a postás. Na, nem az a fogatlan vén bolond, hanem az az izmos, kigyúrt, jóképű! Na, ma lesz az első randink." A rendőr szeme összeszűkült. "Tudom. A vén bolond az apám. Az izmos az osztálytársam volt és utáltam. " Bogi összehúzta magát picire és kétségbeesetten pislogott. "A palack mindig a kocsiban van?" Kérdezte mogorván a férfi. Hosszú ideje szolgált már, de ilyen nővel még nem volt dolga. Amiatt meg, hogy füllentett a két postásról, nem volt lelkifurdalása, legalább emiatt érezze rosszul magát ez a szeleburdi. "Természetesen!" Válaszolt a legnagyobb tisztelettel a lány. "Akkor a viszontlátásra, attól tartok, még találkozunk." Bogi arca felragyogott. "Minden jót uram, reggel szolgálatban leszek, remélem, összefutunk majd!" Azzal otthagyta az elképedt férfit. Gyakorlatilag egy papírból hajtogatott járművel közlekedik és ezt is megúszta. Na, lesz mit mesélni Sanyinak. Azzal belevigyorgott a visszapillantó tükörbe. Az már meg se lepte, hogy a fogai mind olyan rúzsosak voltak, mintha vért ivott volna reggelire.