2018. máj 12.

Mindenki ingecskéje

írta: Falusi Élet
Mindenki ingecskéje

"Piró szőnyeget vett a piacon. Gyönyörű, vajszínű, igazi elegáns darabot. Keményen alkudott is érte, de biztos volt abban is, hogy bármi áron elviszi. A nappaliba nézte ki, és már alig várta, hogy láthassa is a kiszemelt helyén. Mikor rakta volna be a méretes csomagtartóba, észrevette, hogy az bizony meglehetősen koszos, olajos maradt, amikor a férje alkatrészeket szállított benne. Sebaj, már mászott is be, hogy egy gépronggyal szépen kitörölgesse. Már hazaért, amikor észrevette, a géprongy nincs a kocsiban. "Ajjaj, hát, az kiesett. Nem hagyhatom ott, még megszólnak, hogy szemetelek, vissza is megyek érte." Azonban sietnie kellet, mert a megyei ügyésszel volt találkozója, ráadásul mindössze tizenöt percet kapott tőle. Onnan viszont egy távolabbi városba vitte a dolga. Úgy döntött, mégsem kockáztat, de ha hazaér, az első dolga lesz érte elmenni.

Mindeközben Róza mama döcögött ki a piacról, amikor az út szélén észrevette a szóban forgó rongyos, koszos inget. "Atyaúriiiisten!!!" Jajdult fel magában. "Az tán csak nem az enyém???? Hogy a csudába került az ide? Biztos az a vén banya Juliska lopta el, és tette ide, hogy csúfot űzzön szegény fejemből. Na, de most nem vehetem fel onnan, hát mindenki észreveszi. Akkor, majd, ha leszáll az est, eljövök én érte! Nem eszik ilyen forrón a kását!" Hazafelé azért bedobott egy féltéglát Juliska ablakán, hiszen megérdemelte az a mocsok.

Ahogy elrobogott, Olívia, a köztiszteletben álló tanítónő kerekezett arra. Hibátlan frizurája, sminkje, körmei voltak szokás szerint, ezen a napon is. Ő is észrevette az úton heverő rongyot. Azonnal rákvörös lett, és óvatosan körbepillantott. "Ez meg hogy került ide????" Gondolta rémülten, miközben a könnyeivel küszködött. Felrémlett benne a szégyenletes éjszaka, amikor megbotlott, de arra nem is emlékezett, hogy az ingét is elhagyta. Azonnal elmenekült a helyszínről, de tudta, ezért ő még visszajön.

Arra sétált Amálka és Kanálka, a két nagyságos asszony is, és mit ad Isten, hát pont a rongy mellett álltak meg, hogy kicsit megpihenjenek. Ám amikor meglátták az inget, mindkettőnek remegni kezdett a lába és gúvadni a szeme. Ilyen gyorsan még nem pihenték ki magukat soha! Mindkettőnek halaszthatatlan dolga akadt, azzal rohantak is haza.

Pirinek elképzelése sem volt, hogy hányan ülnek otthon rettegve, és várják azt est leszálltát. Már nyolcat ütött az óra, mire végre hazaért. Az első dolga volt, hogy a piac felé kanyarodjon. A faluba beérve hatalmas csetepatéba botlott. Juliska ugyanis arra ért haza, hogy bedobták az ablakát. Mivel biztos volt benne, hogy az Brigi volt, a pénztáros, ezért mérgében fagyállóval injekciózott szafaládét adott kedvenc kutyájának. Egymás haját tépték, ordítottak, ahogy a torkukon kifért. Piri villámgyorsan elhagyta a helyszínt, nehogy őt i belekeverjék valamibe.  Legnagyobb meglepetésére viszont a piacon ott találta sündörögni Róza mamát, a nagy keverőgépet, Olíviát, a félig szent értelmiséget, Amálkát és Kanálkát, a falu leggazdagabb nagyságos asszonyait. Mindegyik fura testtartással sündörgött, köhécselt össze-vissza, mintha valamiben sántikálna. "Ezekbe meg mi ütött?" Kiszállt a kocsiból. Viccesen odaszólt a közönségnek: "Tán csak nem mindenki az én géprongyomra pályázik?" Azzal felkapta, és a kukába dobta. "Most már senki nem veheti magára!" Jót nevetett, de rajta kívül senki sem tudott nevetni a hatalmas gombóctól, ami a torkukra szorul."

Achtung, achtung! Attention on camp, attention ooooooon camp!

Egy ügyes kutyába lemenésért finom jutalomfalat vagy kedvezménnyel járó céges kód kapható, amennyiben a blöki ügyesen elcsaholja az "akár a kedves mamát is két fillérért" jeligét.

Szólj hozzá