"Bogika járőrözni indult Tibikével egy messzi, kihalt faluba. A jeles alkalomra mellényt kellett felvennie. Szerencsére Tibike se nézett ki jobban nála, így kevésbé zavarta, hogy nem a legújabb párizsi divat szerint öltözött fel. Már lassan egy órája guringáztak fel és alá, amikor valaki intett nekik, hogy a villogó be van kapcsolva. "Remek, ezek se fognak bennünket komplett idiótáknak nézni." Morgott Tibike egykedvűen. "Akkor igazoltassunk egy kicsit, mert van egy olyan érzésem, hogy ma is kapunk ellenőrzést." 

"Ez jó lesz?" Kérdezte Bogi, egy régebbi típusú autó láttán. Gondolta, ezzel biztosan nem lesz probléma, nem volt kedve bírságolni. Tibike bólintott, ő meg leintette a járművet. "Jó napot uram! Közúti ellenőrzés!" Köszöntötte kedvesen a sofőrt. "Hát ez most nagyon nem hiányzott! Éppen munkába rohanok!" Vágott közbe az utas ingerülten. "Sajnálom uram, de akkor is el kell kérnem a jogosítványát és az autó forgalmiját." Mondta már szinte mentegetőzve Bogi. "Különben is!" Csattant fel hirtelen az utas. "Nem látja, hogy egyenruhában vagyok?" Bogika behajolt az ablakon. Fehér ing, fekete nadrág volt rajta. "És ez milyen egyenruha, ha szabad kérdeznem?" Az utas sértődötten kapta fel a fejét. "Hát vasutas! Mégis mit gondolt??" Az utas eddigre már kifejezetten ingerült lett. "Már ne is haragudjon uram"- jegyezte meg Bogika -" de ebben a szerelésben tőlem akár pincér is lehetett volna." Na, ez már sok volt az amúgy is sértődött utasnak. "Hogy micsoda??? Pincér? Hát akkor maga meg úgy néz ki ebben a mellényben, mint egy favágó!" Vágott vissza rendkívül érett stílusban azonnal. "Még, hogy pincér!" Háborgott a sofőr. A háttérben Tibike már hangosan nevetett. Bogika látta, hogy nagyon belemászott a vasutas lelkivilágába, így megpróbálta elsimítani a konfliktust. "Uram, higgye már el, hogy én nem akartam megsérteni, sőt, nem is hiszem, hogy a pincér, az sértés lett volna. Ugyanolyan szakma az, mint a rendőr vagy a vasutas. "Na, azt már nem!" Duzzogott tovább az utas, azzal dühösen elhajtott. Bogika értetlenül nézett utána csinos favágó jelmezében. 

A következő utassal már óvatosabb volt. Annak nem égett az lámpája. "Uram, tisztában van azzal, hogy az egyik lápmája nem ég?" Kérdezte a nagyon fiatal, ijedt tekintetű sofőrtől.  "Ó, igen? Elnézést, bocsánat, jaj, Istenem, nem is vettem észre, bocsánat." Rebegte zavartan a fiatal fiú. "Van magánál izzókészlet?" Kérdezte szigorú hangon Tibike, mert gondolta, a napi maximum egy bírságot le is tudja ezzel. "Igen uram, van!" Mondta tisztelettudóan a fiú. "És ki is tudja cserélni az izzót?" A fiú erre kipattant a viseltes autójából, és már igyekezett is hátra. "Természetesen uram!" Azzal nekiállt szerelni. Minden rendben is ment, egészen addig, amíg a csavarokat be nem ejtette a csomagtartóba. Bogi a fejét fogta, mert annak a szerencsétlennek már úgy remegett a keze, hogy esélytelen volt, hogy még aznap végezzen is a művelettel. "Engedjen ide!" Utasította Bogi. "Én visszarakom a lámpát, maga meg keresse azokat a csavarokat." Mindeközben megérkezett az ellenőrzés, Tibike melléjük is szegődött gyorsan. Bogi a lámpabúrát próbálta visszailleszteni, de nem akart sikerülni.
"Boglárka!" Kiáltott rá az ellenőr. "Te meg mégis mit csinálsz?" Bogi óvatosan hátranézett a válla fölött. Nem örült. "Segítek!" Jelentette tisztelettudóan. "De ne segíts, mert mi van, ha eltöröd!" Jött az utasítás. "Dehogy töröm el! Hát tudod te, mennyi ilyet csináltam már!" Vágta rá büszkén Bogi. Tényleg ügyes keze volt, és miután éppen szakított Sanyival, otthon is mindent egyedül kellett megoldania. "Bogi, gyere ide légy szíves." Kérte ingerülten az ellenőr. A lány kelletlenül odament, de addigra már a helyére került az izzó is és a búra is. "Ilyet sose csinálj többet, mert ha leejted, és feljelent, te ütöd meg a bokádat." Bogi bólintott. Elege volt a napból, alig várta a műszak végét.

Délután még Bogi kiment az állomásra, hogy beszéljen az állomásfőnökkel, lesz-e valami olyan esemény, amiről tudniuk kell előre. Ekkor megakadt a tekintete annak ruháján. "Te Pisti, te most egyenruhában vagy?" Kérdezte kíváncsian a lány, mert eszébe jutott a reggeli jelenet. "Most nem, miért, öltözzek át?" Kérdezte csodálkozva Pisti, az állomásfőnök. "Ja, nem, csak ma reggel volt egy kis összezördülésem egy vasutassal, aki megsértődött, hogy nem is mertem fel az "egyenruháját". Mégis mitől egyenruha a fehér ing fekete nadrággal?" Már nagyon érdekelte, hogy mi kerülhette el a figyelmét azon az öltözéken. "Jaaaa!" Kezdte vigyorogva Pisti. "Hát attól, hogy azon az ingen fekete gombok vannak, amik sárga cérnával vannak felvarrva."