2018. jún 14.

Modern szolgálólányok

írta: Falusi Élet
Modern szolgálólányok

Hosszú ideje, konkrétan az egyetemi kollégiumi éveim kezdete óta figyelem a modern társalkodónők lázas buzgóságát. Mert hívhatjuk őket barátnőknek, attól még nem azok. Egy alá-fölé rendelt viszony soha nem lehet barátság, és nincs annyi idő, ami ezen változtasson. Dolores Claiborne-t is megszerette asszonya, és viszont, és igazán szívbemarkoló az egész történet, de akkor is. Dolores egy cseléd volt, és olyasmiket is meg kellett tennie, amire más képtelen lett volna/lenne.

Így van ez most is. Csak itt a Barátnő (a nagyságos asszony) nem csenget, hanem átkarol: elugrasz ma te a gyerekért? Imádlak érte! Ja, amúgy vettem neked egy cuki táskát, szerintem jól állna.

Az Öribari (a társalkodónő, nevezzük inkább így), pedig örül, mint majom a farkának, mert ŐŐŐŐŐ kapta, hiszen ŐŐŐŐ bekerült abba a körbe, amibe a többi csajszi csak vágyakozik. Bekerült a felső tizenhatba!!! Pedig nyilván erről nincs szó, csak szórakoztathatja a felső tizenhatot, de idáig is nagyon hosszú út vezet.

Egyrészt iszonyú sokáig kell kepeszteni. Utána jöhet az, amikor az Öribari jelölt (ekkor még csak jelölt státuszban van) apró figyelmességekkel próbálja elbűvölni a Barátnőt (még ő is csak jelölt, lehet, más után kell majd végül kepeszteni). Ez lehet a kedvenc üdítője, amit a legváratlanabb pillanatban kell felé nyújtani. KINYITVA természetesen. „Gondoltam, megszomjaztál, már vagy fél órája készülsz dolgozni, biztosan nagyon fáradt lehetsz.” És egy angyali, együttérző mosoly kíséretében mehet is az üveg. Ilyenből aztán még jöhet száz, lehet ez cigi, csokika, csajos magazin, bármi, amiről úgy gondoljuk, vágyhat rá a Barátnő (JELÖLT).

Akkor kezdhetjük magunkat biztonságban érezni, ha a Barátnő (méééég mindig csak jelölt) a játszótéren váratlanul elmegy a hinta mellől, és engedi, hogy az Öribari (jelöltke) lökhesse csemetéjét. Ha legalább egy óráig, de legalábbis kar zsibbadásig löködheti, akkor nyert! A Barátság megköttetett. Már mehet is az első szelfi, a #barinőmmel#szív#kisvirág#napocska címmel. Innentől nincs megállás. Indulhat az érzelmes, barátságos idézetek áradata az internetre, hadd tudja meg az összes liba, hogy hiába próbálkozik. Persze, Öribariból azért becsúszik még egy-kettő, mert holdudvar kell. Ha az egyik megbetegszik, kell legyen más, aki elszalad cigiért, meg a gyerekért. Ennyit anyagilag is el lehet bírni. Jöhetnek a levetett, megunt ruhák, cipők, táskák. Abszolút win-win szituáció. Van nörsz, és nem kell egy csomó mindent megvenni.

Az sem mellékes, hogy az Öribarik (miután megtanulták egymást elviselni, sőt együtt hatalmasakat kacagni) profitálhatnak is a bariságból. Előttük is megnyílnak bizonyos kapuk. Ők is elmehetnek a Barátnő orvosához (csak persze előbb el kell adni azt a kis cuki táskát), az ő gyerekeik is megkaphatják az ingyenes ellátást az óvodában/iskolában, sőt akár egy jobb állás is kinézhet. Utóbbihoz azért k.va sok hinta mellett eltöltött óra szükséges, nagyon sok ajika (csak pénzből lehet pénzt csinálni), és még annál is több alázat. Mert itt kérem nincs sértődés, nincs ellentmondás. Akkor sem, ha a Barátnő gyereke pofán rúgja valamelyik Öribari gyerekét. Felszisszenni is csak óvatosan lehet, és ugyanolyan boldog mosollyal kell azt a tetves hintát lökni azzal a kis rohadékkal benne.

Óriási a kontraszt a felső néhány, és az alsó nagyon sok között. Utóbbi viszont legalább büszke (olykor), és nem áll lakájnak. (Persze lehet, hogy csak azért, mert amúgy sem lenne esélye.) A lelkes Öribarik a középosztály soraiból kerülnek ki, mert úgy érzik, csak egy nagyon kicsi választja el őket attól a másik kaszttól. Pedig nem. Oda csak születni lehet, és mint már mondtam, ők nem felejtenek. Generációkra visszamenőleg tudják, ki való közülük és ki nem. Az lelkes hölgykoszorú pedig akármilyen hangosan kacag, kihallatszik alóla az űr.

Mert mindegy, milyen pihe-puha, luxus szőnyegen kell térdepelni, a térd akkor is szép lassan kisebesedik. Minél többször kell térdre ereszkedni, annál nagyobb, fájdalmasabb lesz az a seb. Lehet azt takargatni szép ruhával, attól az még fáj. És hiába hiszi az illető, hogy más azt úgysem látja, csak a drága anyagot, a sántikálás előbb-utóbb mindenkinek szembetűnő lesz. A fájdalom pedig egyre elviselhetetlenebb. Egy ilyen kapcsolat csak személyiségromboló és megalázó lehet.

img_7663.JPG

Szólj hozzá