Na ez, viszont igenis falu jelenség, de legalábbis ennek a falunak mindenképp sajátossága. Mindent lopnak, amint kerítésen belül kerülnek, a messzire hangzó "van annak pénze" felkiáltással. Mert akinek szerintük van, attól szabad lopni. És ebben akkora az egyetértés napszámos, mezőgazdasági segédmunkás körben, hogy öröm nézni.

A beetetés úgy kezdődik, hogy megy a mézes-mázaskodás, meg a látványos nem lopás.

Ugye, írtam már sokszor, hogy lehúzott ablakkal, járó motorral, táskával az ülésen járok bevásárolni. Nem nyúl senki a másikéhoz. A szódás üveg tartójába beleteszem a pénzt, és úgy teszem ki az utcára. Soha, semmi nem tűnik el. Nem, így semmi sincs veszélyben.

Nagy pezsgőbontás volt, amikor a szemét gazdag nagyvállalkozó elhagyta a falut. Elkullogott ugye a kretnénje, beletört a bicskája az agyafúrt népbe. Juhéééé, húzzon csak! Igaz, hogy mostantól nem lesz munkánk, nem lesz, aki fizesse a járulékunkat, de ki nem sz.rja le, a lényeg, hogy elüldöztük!!!! Sok embernek adott munkát, de mennyivel jobb segélyen, mint kemény munkán.

Jöttünk, kilenc embernek munkát adtunk. Megfogadtuk, nagy becsben tartjuk majd őket. Csináltunk is pár közös sütögetést „csapatépítő” jelleggel. Pedig a fenti illető a szánkba rágta: nincs haverkodás, soha nincs haverkodás, mert megbánjátok. Természetesen igaza is lett.

Hamar kiderült, Csukás István benzinszívó szúnyoga szereti a gázolajat is, és mindent meg is tesz, hogy megszerezze, főleg, miután a szemétnek van gázolajtartája, hát akkor meg is érdemli, hogy lopják tőle, hogy rohadna meg. A szomszéd faluban, apósom rokonának dicsekedett tele pofával, hogy van annak pénze, meg is érdemli. Sőt, mehet a vegyszer lopkodás is (traktor mögé bújva, ásványvizes üvegbe csűrölgetve, mert máshogy nem fért hozzá azért). Az persze a szúnyog agyig nem jut el, hogy ha lerohasztja a szemét munkaadó földjét, akkor neki se lesz jobb, sőt, inkább rosszabb.  

Aztán jöhet a pofátlanabb rész, mert ugye az ember nem áll mindig a gépek mellett, nem tudja, mikor szívja le az üzemanyagot, és ugye mindenhol az a mondás: ja, a gázolajat mindenki lopja. (A legjobb autó pedig a lopott pénzen szerzett, lopott üzemanyaggal tankolt.) Szóval, a következő lépés, a szemétláda főnök gépeivel történő bérmunka. Az egyik véglény több száz kilométerre járt vele a nagymama hátsó kertje helyett bérbe kaszálni (fűkasza). Nyilván, a többi hasonszőrű segített neki. Ami ebben a durva, hogy ez nem szégyen, hanem büszkeség, hogy ki tudja jobban átverni, meglopni a főnököt, aki mindenkit tisztességgel, időben kifizet, bejelent, járulékot fizet utána, karácsonyra mindenkinek egy hízót adott (nyilván ez azóta be is lett fejezve).  A kaszás gyerek következő munkaadója élvezettel mesélte a férjemnek, hogy ő most nagyon olcsón jut csavarokhoz, mert a kirúgott kaszás gyerek egy csomó mindent ellopott tőlünk, és most neki adja el olcsón. Hööööhhhöhöhhhöööhhöööhööö, jól megszívtad, te naív köcsög. Szégyenérzet nincs, csak káröröm. És ezek mind büszkén állnak tükör elé, mert mély meggyőződés, akitől „lehet”, attól kell is lopni.

Ennek mindenki, de mindenki csak örülni tud, mert tényleg a káröröm a legjobb drog. Meggyőződésük, hogy bamba hülyék vagyunk, és észre sem vesszük. Azt hiszik, amikor a pofánkba röhögnek a kedves nézők, hogy még mindig nem érjük, hogy ebben a mókában mindenki benne van, mert ne akarjon itt senki munkahelyet teremteni.

Nyilvánvalóan rajtunk kívül nem is sokan tartanak alkalmazottat. Mindenki maga csinálja, maximum a gyerekével. Egyértelmű, hogy ma Magyarországon mezőgazdasági vállalkozást nem lehet, és nem is szabad indítani. Az gazdálkodjon csak, aki a földön, állat mellett született. Az apjától megörökölte, és majd ő is a gyerekének adja tovább. Az már mellékes, hogy a gyerekek inkább külföldre mennek teljesen mással foglalkozni, és baromira nem érdekli őket a gazdaság. Egy-két ilyen elvetemült hülye még akad, aki fantáziát, lehetőséget lát benne, és fel akarná fejleszteni ezt az üzletágat. Azt kell higgyem, sokszor a paraszt (a szó szoros értelmében vett) az, aki ellehetetleníti saját magát. Egy ilyen környéken, ahol szinte csak ez van, szuperül működhetne, ráadásul mindenki jól járna. De nem. Összefogás (közös érdek miatt basszus) helyett megy egymás ellehetetlenítése lopással, feljelentgetéssel, átveréssel (Te, figyelj, tudok egy tök jó üzletet! Nem jött be? Megszívtad? Háháhááhhháááá, tudom, csak látni akartam a pofádat, amikor belebuksz!), mindegy, csak valakinek legyen rossz. Az nem baj, ha én is szívok, az a legkevesebb, ha láthatom, hogy a másik pórul jár.

Persze az enyves kéz hatalmas önérzettel jár együtt. Nincsenek még olyan sértődött arcocskák, mint azok, akik lopás miatt lettek kirúgva. Nyilván azért ez az önérzet ki-bekapcsolható, mert amikor 10% kedvezmény jár érte, akkor a mai napig a mi alkalmazottainknak adják ki magukat. Már nem tudják, mert ahhoz is hülyék, hogy okosan csinálják.

Esett némi eső.

Persze az ezzel foglalkozó közmunkások akár árkot is takaríthatnának jó időben, de ugye az unalmasabb, mint a tökvakarás, pohár emelgetés, és ráadásul, a sok szemét vállalkozó földjét nem is árasztaná el a víz. Így legalább van még egy ok egy jó röhögésre.