2018. nov 30.

Ha már lúd...

írta: Falusi Élet
Ha már lúd...

Közeledik a falusi lét vége, úgy érzem, mindent, amit szeretek benne, ki szeretném még gyorsan élvezni. Már csak arra szeretnék fókuszálni, ami jó benne, amit megszerettem benne. Nagyon sok velejárója számomra továbbra is érthetetlen, nem is tudtam jó pár dologgal azonosulni, de mégis inkább érzem így visszatekintve egy szuper kalandnak, mint egy száműzetésnek.

Ma az egyik itteni barátnőm, arról mesélt, hogy milyen különleges élmény volt számára egy nyüzsgő nagyvárosban eltölteni egy hetet. Olyan helyen, ahol este későig nyitva van minden, ahol a helyi focimeccsre több ezren is kilátogatnak. Teljesen feldobódva, feltöltődve tért vissza ide, egy tényleg mesés környékről, ahová bár én is eljutnék majd. Különös élmény volt hallgatni, hiszen igen, a szomszédos városban délután öt órakor kikapcsolják a közlekedési lámpákat, és elnéptelenednek az utcák. A boltok legkésőbb hatkor bezárnak, de inkább azok is ötkor csukják kapuikat. Össznépi banzáj igen ritkán van, arra is egy, maximum kétszáz ember kóvályog el. 

Van néhány ember, akiket őszintén megszerettem, és akik hiányozni fognak a mindennapokból. Még az is, akivel összefüggő, értelmes mondatokban szerintem kétszer beszélgettünk, de akárhányszor összefutottunk, mindig nevettem, noha két-három szónál nem is hangzott el több.

Két hete átmentem Anyósomékhoz a földeken át. Szándékosan nem a képviselő úrnak épült autópályán, hanem a nehezített útszakaszon, mert bár rázós, számomra mesés.

img_8319.JPG

Imádom ezeket a dúsan termő csipkebogyó-, illetve kökény bokrokat, főleg amikor süt a nap, és olyan szépen megszínezik a tájat. Tényleg szeretem a szántóföldek látványát, a kaszálóét a tökéletes, szabályos bálákkal tarkítva.

Feldob az egyszerűség, a lazaság, és a kényelem. Minden értelemben.

img_8359.JPG

Van még itt más is. A "szomszédoknál" készül életem eddigi legjobb pizzája. Még soha, sehol nem ettem ilyen finomat. Kemencében sült, tökéletes vastagságú, friss, telt ízű tenger gyümölcseivel. Az egyik  Karib szigeten fogyasztott, szintén kemencés pizza vetekszik csak vele, de ott közrejátszott az is, hogy első gyermekemet vártam, két hete már csak tengeri herkentyűkön éltem, és ölni tudtam volna egy pizzáért.
Úgy döntöttünk, hogy amit egyszer a malacokért kaptam valutát, mind elköltjük arra, hogy hetente egyszer átmegyünk és megebédelünk. Az egyik pincér már csak megkérdezi, hogy hozhatja-e akkor azt a bizonyosat. Nyáron voltunk egy híres olasz étteremben két egymást követő estén. A második nap egy pizzát kértem. Fantasztikus volt, és gyönyörű. A férjem úgy a felénél megkérdezte, hogy van-e olyan jó, mint az, amit "ott" szoktunk enni. Csak mosolyogtam és diszkréten megráztam a fejem.

Ráadásul legutóbb odafelé ez a csendélet állított meg autózás közben:

image_123923953_1.JPG

Imádom azokat az abszurd tragikomédiákat, amiket szerintem csak falun lehet elkapni.
Pár hete két hölggyel kellemesen elcsevegtünk arról, hogy milyen ritka manapság a jó szakember. Milyen szomorú, hogy az ügyes kezű fiataloknak derogál a kétkezi munka, annak ellenére, hogy egy ügyes szaki kiválóan meg tud élni. Erről az egyiknek eszébe jutott:

- Hallottad, hogy a Józsika becsajozott???? - kérdezte vidáman a másik hölgyet. Örült ennek, mert kedvelte a férfiút és tudta, milyen szerelmes is lett végre.

- Hogyne tudnám. - jött a fagyos válasz - a nővérem veje, és három gyermeket hagyott ott.

Csend lett. A két hölgy vállára tettem a kezeimet és halkan súgtam: "Akkor én most magatokra hagylak benneteket."

Szóval igyekszem kiélvezni, kihasználni az időt. Persze tudom, ésszel, mértékkel, mert ugye jóból is megárt a sok, és ma is láttam olyat, aki csúnyán pórul járt, mert nem tudta, mikor kell abbahagyni.

image_123923953_2.JPG

Cucu egész egyszerűen halálra zabálta magát.

Szólj hozzá