2018. dec 21.

Életet menteni jófej dolog

írta: Falusi Élet
Életet menteni jófej dolog

A napokban kitüntettek két fiatal rendőrt, mert megmentették egy férfi életét. Egy fiatal, szolgálaton kívüli rendőrlány észrevett egy élettelen férfit, és azonnal megkezdte annak újraélesztését.

Na és, gondolhatnánk. Rendőr, hát az a dolga, hogy segítsen ahol tud, nagy ügy. Abba viszont már nem gondolunk bele, hogy csak egyszerűen benézett az út szélén parkoló autóba a szabadnapján. Amikor látta, hogy a kormányra bukva ül benne valaki, nem a könnyebb utat választotta, hogy mondjuk mentőt hív, hanem vette a fáradságot, és ő maga kezdte meg az újraélesztést. Ha megvárja a mentőt, a férfi most nem élne.

Vajon hány olyan, út szélén békésen parkoló autó mellett mentünk már el, amiben valaki arra várt, hogy megmentsék?

Igen, én mindig lassítok, és benézek. Na, de nem azért, mert olyan jó vagyok, hanem mert voltam már a másik oldalon is. Igaz, a konkrét eset nem volt ennyire komoly. Pár évvel ezelőtt, éppen hazafelé tartottam a gyerekeimmel, amikor a kislányom rosszul lett, és telehányta a kocsit. Kitettem az elakadásjelzőt, és azzal együtt fékezni is kezdtem. Láttam, hogy kikerül egy fekete luxusautó egy roma párral (szándékosan írom ennyire pontosan), és hogy "mérgesen" benéznek a kocsiba. Egyáltalán nem érdekelt, kipattantam, és elkezdtem a gyerekemet kiásni a hányásából. Mivel nagyon rosszul volt, próbáltam valahogy menteni a helyzetet, mert sejteni lehetett, hogy ez hazáig így fog menni. Éppen tiszta ruhát adtam rá, amikor legnagyobb megdöbbenésemre, az autó visszajött azért, hogy megkérdezzék, tudnak-e bármiben segíteni. A mai napig emlékszem az érzésre, ami akkor fogott el. Végtelen hála, és melegség. Elmondhatatlanul jól esett, hogy képesek voltak visszajönni, és felajánlani a segítségüket. Álmomban nem gondoltam, hogy valaki megállna, azt meg pláne nem, hogy vissza is fordulna. Szerencsére gyorsan el tudtam hadarni nekik, hogy nagyon köszönöm. Azt már viszont nem tudhatják, hogy ez a gesztus nemcsak jól esett, de fel is nyitotta a szememet. Egy embernek már megváltoztatták az életét, egy emberrel már több van, aki próbál jobban odafigyelni az embertársaira.

Feltehetőleg nagyon sokszor megyünk el egy utcán fetrengő "részeg" mellett, pedig, ha közelebb hajolnánk észrevennénk, hogy nem részeg, hanem rosszul lett. Vagy, hogy az nem is egy drogos, hanem epilepsziás rohama van, akinek mondjuk jól esne, ha a roham után valaki felsegítené, esetleg haza vinné. Sorolhatnánk ezt a végtelenségig.

Nekem két idős férfi mentette meg az életemet, és adott lehetőséget arra, hogy felnevelhessem a két, akkor még kicsi gyerekemet. Az egyikük egy bukóra nyitott erkélyajtón mászott be, Isten tudja, hogyan, de miután élve akart onnan kihozni, megtette a lehetetlent. Amikor hazatértem a kórházból, csak megöleltem őket, és azt mondtam, köszönöm Józsi bácsi, köszönöm Tamás bácsi. Olyan béna dolog ez. Meghálálhatatlan. Tényleg csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk a világnak meghálálni azzal, hogy beállunk azok közé, akik jobban odafigyelnek embertársaikra. Ráadásul amúgy is úgy kellene viszonyulnunk mindenkihez, ahogyan azt szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Nem tart semmiből lelassítani, és oldalra pillantani.

Nem tudom, miért történt mindez a két rendőrrel, vagy a megmentett férfival. Annak nagyon örültem, hogy a fiatalokat kitüntették, és nem csak azért, mert az édesapám volt az autóban ülő férfi, hanem azért is, mert hátha páran elgondolkodtak azon, hogy tényleg min múlik egy élet. Benézünk egy parkoló autóba, vagy sem.

img_8184.JPG

Szólj hozzá