2019. már 08.

Falusi idill kicsit másképp

írta: Falusi Élet
Falusi idill kicsit másképp

Beköszöntött (legalábbis remélem) a kertben kapirgálós időszak. Először van olyan udvarunk, hogy minden oldalról teljesen nyitott. A városi házban is voltak érintkezési pontok a három szomszéddal, de itt gyakorlatilag csak egy jelzés értékű valami választ el bennünket egymástól. Négy kertszomszédunk van. Ezt az előző faluban el sem tudtam volna képzelni. Itt viszont érdekes módon a legkevésbé sem zavar. Sem őket nem érdekli, hogy mit csinálunk, sem minket, hogy ők mit csinálnak. Ettől függetlenül mégis beszélünk egymáshoz, csak úgy.

A fenti és a bal oldali megkérdezte, hogy szuperál az automata fűnyíró. Legalábbis addig, hogy körbe tud-e tisztességesen menni a pályáján, hiszen nyírnia még nincs mit. Én délután egyszer csak megszólítottam a bal oldalit, hogy emlékszik-e arra, hogy a lugast hogyan gondozta a boszorkány, ő pedig készségesen elmesélte. Számomra ez a nagyon intim közelség egyelőre fura, de egyáltalán nem zavar. Annyi, hogy póló + bugyi együttesben nem mászkálok kint. Még akkor sem, ha nincs a közelben szomszéd, mert ugye az utca felől is teljes a belátás.

Vicces, hogy amikor a szüleimmel beköltöztünk a tanyavilágból a városba, megfogadtam (10 évesen), hogy soha nem lesz veteményes kertem. Ezt fenntartottam a faluban is, főleg, hogy az ottani föld állaga még jobban elrettentett a kertészkedéstől. Itt viszont nem tudom, mi ütött belém, de alig várom, hogy végre paradicsomot, paprikát palántáljak, borsót, fokhagymát, zöldhagymát, salátát, petrezselymet ültethessek. Répát nem fogok, ugyanis abból idén négy hektárt vállaltam. Szóval a nyuszinknak jó kis éve lesz... Bár a répatortát is imádom, szóval...négy hektár basszus.

Emellett a virágokhoz is megjött a kedvem. Szerencsére a banya szépen rendben tartotta virágoskertet, így nagyon helyes kis színes udvarunk van. Steve barátunk rendbe szedte a gyümölcsfáinkat, sőt a szőlőhöz is minden segítséget megadott. 18 gyümölcsfa, két sor szőlő, egy kis takaros veteményes és rengeteg virág. Emlékeszem, mennyire tetszett az udvar, amikor először megnéztük a házat. És mennyire sajnáltam, hogy mindent fűvé fogunk tenni. Erre mit ad Isten? Elkezdem élvezni a falusi létet.

Sajnos ehhez kell, hogy minden reggel lássam a tavat.

Sajnos ehhez el kellett költöznöm egyik faluból egy másikba. Mert most érzem igazán, hogy milyen nagyon jó falun lakni.

img_8652.JPG

 

Szólj hozzá

falu falusiélet falusi élet