Miután azt a bizonyos gyógyszeremet egyelőre csak abban a bizonyos faluban tudom felíratni bizonyos okok miatt, gondoltam, akkor már meg is rendelem, hogy biztosan legyen.

- Jó reggelt, szeretném megrendelni a gyógyszeremet.

Kelletlen sóhaj.

- Akkor nem kell, köszönöm!

- De megrendelem, ha nagyon muszáj, csak most éppen nagyon nem ezzel foglalkozom.

- Tényleg nem kell, hagyjuk, intézem máshol.

- Mit rendeljek? Mert már nem tudom, hogy mit szedsz, én már azt is elfelejtettem, hogy létezel!

- Hagyjuk, jó? Nem kell a gyógyszer.

- Akkor megrendelem, te meg majd eldöntöd, hogy jössz érte, vagy sem!

Igen. Majd eldöntöm. Utazok öt órát és majd eldöntöm, hogy bemegyek azon az ajtón vagy sem. Hiszen két esélyes. Vagy goromba lesz, vagy nem. De szeretném látni, és belenézni a szemébe ahhoz, hogy megértsem, mi a különös kegyetlenség oka.

Igaz, ugyanazon a hangszínen érkezett a "csak vicceltem" is, de hogy klasszikusokat idézzek: nem jött át az érzés. 20 helyett 40 percet kellett a hullahopp karikán eltöltenem, hogy ledolgozzam az okozott dühöt. Most ugye én érzem rosszul magam, hogy egyáltalán gyógyszert mertem rendelni. Persze kaptam jótanácsot a jövőre nézve is. Reggel soha többé ne hívjam azt a számot, vagy, ha mégis, és ő veszi fel, nem más, akkor inkább csak kérjek elnézést, hogy téves hívás és kurva gyorsan tegyem le. Mintha ezek után még lenne élő ember, aki azt a számot akarná hívni. Nem szoktam én pofonért sorba állni. Megnézem, hátha esetleg abban a hat megyében, amin átutazom, van-e esetleg másik gyógyszertár. Vagy akár itt, ebben a faluban.

Igen, tetszik nem tetszik, a kívülálló még annál is utálatosabb, ha elköltözik. Van kalapja, nincs kalapja. Ha közéjük megy az a baj, ha meg aztán elköltözik, az a baj. Így betolakodó, úgy meg egy sima hülye picsa, akinek semmi se jó.

Lehet, inkább megkeresem az orvost, aki annak idején az agyműtétet csinálta és visszaadom neki az ajándék epilepsziát, hiszen én azt úgy sem kértem. Ha értetlenkedik, majd megkérem, hogy hívja fel reggel azt a bizonyos telefonszámot, és rendeljen nekem gyógyszert, beszéljék meg ők, hogy mi legyen. Úgyis az a mondás, hogy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. Hát, kérdezzék meg ők egymást! Én pedig addig szedek hangyát, vagy inkább bogarat a szemetes kukoricából, amit zsebblöki hozott.