Kedves Anyukák! Falun és városon egyaránt!

Bár azt hiszem, inkább a városi anyukákat kell megszólítanom, mert falun valahogy természetesebb dolog a gyerek.

Tessék megjegyezni: a gyerek nem ok arra, hogy paraszt legyél, és nem igazolás arra, ha ostoba vagy!

Meg semmi másra sem. Téged sem azért hozott világra az édesanyád, hogy végre félrelökhessen mindenkit a sorban vagy időseket és gyerekeket buktathasson fel az utcán játékból. Csak mert gyerekkel van.

Igen, természetesen konkrét eset: egy jó nagy, töküres placc, ami alapvetően a buszoké, de aki a pékhez megy, ott parkol le. Ezt általában valami értelmes logika mentén teszik és nem olyan módon, hogy egyszer csak behúzza az illető a kéziféket a mögötte haladó előtt. Ráadásul úgy, hogy az már ne tudja kikerülni, főleg, miután hősünknek sikerült  egy már ott parkoló autóra szinte merőlegesen megállnia. A mögötte szabályosan haladó teljes ellehetetlenítése el is intézve. A kérésre, hogy légy szíves gurulj előrébb, csak egy bamba, kelletlen pofavágás a válasz, majd kiszedi a gyerekeket az autóból.

Elmondtam neki hogy ez azért nagyon udvariatlan dolog, és parkolni amúgy sem így szoktunk. Az meg azt hittem egyértelmű, hogy  ha már meg is kérem, hogy álljon előrébb, akkor igazán lehetne együttműködő. Értetlenkedésemre, jön is a klasszikus: de hát én gyerekkel vagyok!

De ha meg meghúzom az autódat, akkor meg sivalkodsz: de hát én gyerekkel vagyok!

Vagy ha én állnék be így eléd: de hát én gyerekkel vagyok, te terepjárós köcsög!

Olyan igazi, jól nevelt, kitűnő tanuló, első padban állandóan jelentkező, udvaron a padon csendben egyedül üldögélő, igaz magyar családanya három gyerekkel (az autóból csak kettőt vett ki, a harmadik később csatlakozott). Sajnos. Mert ennyi embernek adja majd tovább azt, hogy a gyerek mindenre feljogosít. Három meg aztán pláne. Minél több gyereked van, annál nagyobb paraszt lehetsz, annak ellenére, hogy egyszer valaki megpróbált téged illemre tanítani. De hát ugye kit ne részegítene meg az érzés, hogy végre nem szól bele senki, hogy mit csináljon és hogyan. Csak általában ezen túlesik az ember érettségi után, amikor az egyetemi évek alatt kitombolja magát. Vagy, ha egyből dolgozni megy, akkor meg úgy természetesen, de nem családalapítás után egy rakat gyerekkel kezdjük el élvezni, hogy de jó, azt csinálok, amit akarok! Stip-stop én mostantól jó nagy ostoba bunkó leszek!

(Igen, van két gyerekem, igen kitűnő tanuló voltam, nem, nem üldögéltem az udvaron, hanem rohangáltam.)

A felháborodásom közben megérkező férje/tesója/szeretője viszont anélkül kinyitotta nekem korábban a pékség ajtaját, hogy kértem volna. Látta, hogy tele a kezem és segített. Pedig hát...gyerekkel volt...