Az a mondás, hogy sokan a villanyszámláért is képesek szerelmet szolgáltatni.

Én tudok olyanról, aki ezt mindössze öt fej karalábéért vállalta.

Nem tudom, miért van az a kényszerképzetem, hogy Nyuszinak nincs elég jó dolga. Az ól, amiben él, két külön fakkból áll. Az egyikben alszik, a másikban eszik és ürít. Ezen felül van egy udvara is, ami akkora, mint az előző két helyiség. Az én fejemben egy nyúlnak, az egész kert járna, de mivel folyton átlógott a szomszédokhoz, meg a "szegény idős nénikhez, akiknél lelegeli a spenótot", így be kell érnie ezzel.

Viszont egyre jobban fájt a szívem érte, hogy kicsi a hely, és amúgy is, a testvérkéje már megevődött, úgy döntöttem, megdöntetem. Feladtam egy szex hirdetést, hogy egy ügyes, belevaló, alkalmi partner kerestetik. Jöttek is jelentkezők, végül a szomszéd faluba vittem el.

Azt inkább nem mesélem el, hogy az állatszállítót szét is barmoltam, mire kábé fél óra alatt beraktuk a szerencsétlent a gyerekekkel. A lányom már sírt, hogy tönkrecsesszük Nyuszi idegrendszerét, a fiam folyamatosan ordított az adrenalin túltermeléstől, én pedig simán káromkodtam időnként egyet, hogy a home schooling alaposan körbe legyen járva.

Csóri állat próbált kilépni a szituációból, persze nem sok sikerrel. Sőt, miután a szállító eszközt sikerült laposan elintéznem, egy szatyor karalábét kellett rátennem nehezéknek. Az úton a lányom sírva próbálta vigasztalni, nem sok sikerrel.

A fiús család szintén nagyon szépen bánt a nyuszijaikkal, de ott is minden példány ketrecben volt. Egyelőre kijelenthetem, hogy rajtam kívül nem láttam embert, aki nem ketrecben tartja a nyusziját. 

A házaspár elmondta, hogy nagyjából fél óráig fognak üzekedni. 3 óra múlva menjek érte, és másnap újra vigyem vissza. Annak ellenére, hogy nem sok esélyt láttam arra, hogy Nyuszit még egyszer betuszkoljam abba a nyüves hordozóba, amit csak téglával a tetején lehet már használni, bólogattam szorgalmasan. A fiú amúgy úgy ugrott szerencsétlenre, hogy én is zavarba jöttem. Kislányom szerint (akit időm sem volt megkímélni ettől), olyan volt a fiú nyuszi, mint egy fúró. Hát, szerintem inkább ütvefúró, de mindegy.

Ám, mikor mentünk a szüzességét elvesztett leányért, a hölgy úgy fogadott, hogy semmiképpen se vigyük másnap vissza. Három teljes órán keresztül kapta a jót az én drágám. Négy órakor a sarokban remegett, a kis kani meg őrizte, úgy, hogy meg sem mert moccanni.

Egyelőre rohadtul utál. Engem. A gyerekek kezéből eszik, de nekem hátat fordít. Persze már hiába mondom, hogy bográcsban végzi, meg puha, meleg kesztyűként, az sem hatja meg a hálátlant...