Eddig sem voltam az a shoppingolós, de amióta egy karton kefír, és egy ruhafertőtlenítő beszerzése után az alábbi a forgatókönyv, végképp megutáltam a procedúrát.

Miután haza érek:

1. Cipőt a ház előtt levenni.

2. Minden ruhát a mosógépbe betenni, kezet mosni, beindítani.

3. Hajmosással egybekötve zuhanyozni.

4. Felöltözni, hajat szárítani.

5. Az útvonalon visszafelé haladva fertőtleníteni:

kilincs, kulcs, kocsikulcs, kocsiajtó, ülés, kormány, pedál, sebességváltó, cipő, vásárolt cuccok, bevásárlótáska.

Fertőtlenítés alatt a fertőtlenítést értem, nem pedig az antibakteriális kencék, löttyök fújkodását.

Azért, hogy ez a folyamat egy lépcsővel rövidebb legyen, hoztam ruhafertőtlenítő spray-t, amivel elég lefújni a cipőt, és a lábtörlőt.

Ettől függetlenül tegnap, még lelkesen indultam el a fent említett két termékért. Fél óra kiszakadás a "jó, akkor még gyorsan csináljuk meg a..."-ból. Arról nem beszélve, hogy kell az inspiráció az íráshoz.

Szóval lelkesen felöltöztem szép ruhába, kifestettem a szempillámat, sőt, még szájfényt is tettem fel, hogy jobban tetszek magamnak. Miután ennél jobban amúgy is ritkán sminkelem ki magam, már tökéletes volt a közérzetem ettől is. Sőt, még parfümöt is tettem magamra. Már mentem volna ki az ajtón, amikor beugrott, hogy azért csak nem kellene összekenni a maszkot (nem a moshatót, és nem az eldobhatósat) szájfénnyel. Csalódottan töröltem le.

Sebaj, ma 16-18-ig mehetek welnesselni! Legalábbis a család többi tagja megígérte, hogy ebben az időintervallumban senki nem jön fel az emeletre. Azért majd eltorlaszolom valamivel a lépcső tetejét a biztonság kedvéért. Bár, ha a lányom meg akarja majd mutatni a babájának font frizuráját, ha kell, foggal rágja át magát az akármilyen barikádon.