A gyerekek szerettek volna bunkert  építeni, én pedig dolgozni. Pontosabban befejezni a könyvemet, ami lássuk be, sokkal fontosabb, mint bármi más, főleg, amikor már tényleg az utolsó simítások vannak csak hátra. Természetesen megengedtem nekik, hogy olyan bunkert csinálnak, amilyet akarnak, ott, ahol akarják, és abból, amiből csak jól esik. (Az vesse rám az első követ, aki még pont azzal az eszköztárral nevel, mint március 16. előtt) Egy idő után azért megnéztem, mi lett az eredmény (egészen pontosan a századik gyere már, nézd meg légy szi' után).

Igen, az ott két kuka és egy paplan. És egy igazán jó anyuka azonnal kiszúrja a téglát is. Sőt. Már rég kisakkozta, hogy, ha a kis csimota megrántja a huzatot, akkor az bizony pont a fején landol. Aki még most sem vette észre, az büntiből képzelje el a kárörvendő vigyoromat. Hála a fényképezős memóriámnak, nekem úgy fél órával később ugyan, de felvillant fel a kép. Áttettem a téglát a kukadudor másik oldalára, hogy a kertbe essen, sőt, én is beültem a bunkiba, és úgy olvastuk el a Kinizsi Pál soron következő fejezetét, majd az elsős olvasókönyv 142 oldalán a ny betűs szavakat.

Az apjuk megsajnálta őket:

Miután rájöttem, milyen jó kint tanulni, megirigyeltem őket. Én is kint akarok dolgozni. Persze nem a teraszon, kell továbbra is a külön dolgozó. Ki is találtam, az erkély erre tökéletes. Már csak egy asztal kellett. Mivel nem találtam sehol egy kis tábori négylábút, gondoltam, megnézem a neten. Ami igazán tetszett, az egy hajós asztalka volt, 45 ezer pénzért. Azonnal kinőtt a kreativitásom.

Tettem rá kishajót, hogy hasonlítson a 45-ösre. De a férjem engem is megsajnált.

Milyen jó, hogy magas ágyások készülnek raklapból mindeközben, és akad némi alapanyag másra is.

A gyerekek megszokták, hogy a tornatanár néni (vagy torna tanár néni, nem tudom, hogyan helyes, mindegyik verzióra volt találat :( ) szuper akadálypályákat épít nekik. Most ezt is maguknak kellett megoldani. Egyedül, mert főztem. Ahhoz azért ragaszkodom, hogy minden nap kerüljön főtt étel az asztalra (bár egy kicsit elbizonytalanodtam, amikor láttam a fb-on, hogy valakik csokit ebédeltek) . Szerintem szuper munkát végeztek ismét.

Meg is kellett ünnepelni, hogy milyen ügyesek. Ki is nyitottuk a (természetesen házi készítésű) "bár" szekrényt...

(Igen, ez csak a fertőtlenítős polc, a többi most nem játszik.)