Azért, amikor az ember fia a béke szigetén, tényleg a semmi közepén igyekszik átvészelni a karantént, sok mindenre számít, de lövöldözésre nem.

Nem feltétlenül esik jól éktelen, dobhártya szaggató sziréna hangjára ébredni a délutáni szundiból. Igaz, az első gondolat hálás: biztosan valaki szólt, hogy mozgás van a tanyában. Ez alapvetően megnyugtató. Na, de most ez nem történt. Hanem az, hogy már megint lövöldöztek az egymással ádáz harcban állók. A tanya pedig a tűzvonal közelében van.

Hogy mi húzódik a vita háttérben, az rejtély, de már tavaly is kérték a kamera felvételeket. Mert legalább egy teljesen körbe kamerázott területről beszélünk.

Az a hely, tényleg a béke szigete. Olyan kisugárzása van, hogy az ember szinte érzi fizikailag is, hogy egy energiamezőn jár. Lehet, a golyóálló mellényes mentősereg is csak fel akart töltődni, azért került arra.

Azt eddig is láttuk, hogy a bezártság sok emberből a legrosszabbat hozta ki, de hogy ilyen gyorsan ekkora feszültséget idéz, nem sejtettem.

Most már értem, hogy a két cinkostárs miért tévedt át "véletlen" a minap.

Azért remélem, mára már lenyugodtak a kedélyek és mind egy asztalnál falatoznak így az ünnepek alatt.

Vagy, ha másként nem megy lenyugodni, csak nézzék hosszan ezt a szívet, szemet gyönyörködtető látványt.

 A mai tapsomat küldöm a rendőröknek, mert ők sem válogathatják meg a körülményeket.