Andi szórakozottan kevergette a kávéját, miközben meredten nézte az asztal sarkánál lévő szakadást.

– Kilötyögtetted, vigyázz! – kiáltott Zsófi, azzal sietve letörölte a foltot a viaszos vászon terítőről. Csupa hab maradt utána a fehér, nyomott mintás abrosz.

– Jaj, bocs – szabadkozott Andi. Elmaszatolta a mosogatószeres vizet a csésze körül. Aztán mélyen Zsófi szemébe nézett.

– És tényleg minden pénteken? – szegezte neki a kérdést. Zsófi elpirult. Zavartan dörzsölgetni kezdte a dekoltázsát.

– Igen – válaszolt alig hallhatóan.

A két nő egy darabig szótlanul nézte egymást. Végül Andi törte meg a csendet.

– Teljesen kipirult a bőröd. Ne kaparászd!

Megsajnálta Zsófit, ahogy ott állt szerencsétlenül a tűzhelynek támaszkodva, kivörösödött arccal és mellkassal. Rövid, világosbarna hajára már ráfért volna egy tisztességes fodrász. A kinyúlt, neonsárga trikó csak még jobban kihangsúlyozta a hatalmas, piros foltot, amit kínjában magának okozott. A trikó eltakarta ugyan a rövidnadrágja felső részét, de az tisztán látszott, hogy nincs begombolva. Amióta Zsófi hanyagolta a sportot, felszedett pár kilót, pedig a lába és a feneke még mindig formás volt.

– Most hülye vagyok szerinted? – kérdezte Zsófi úgy, mintha Andinak jogában állna ítélkeznie felette.

– Nem vagy hülye, csak nem értelek – rövid szünetet tartott, amíg vállig érő, dús, fekete hajából kivette a krokodil csatot, ujjaival átfésülte, majd újra kontyba tűzte. – Valami nincs rendben köztetek Danival?

– Nem tudom – válaszolta Zsófi nyávogós hangon, majd leült Andival szemben. – Alapvetően minden rendben van, csak olyan semmilyen most – nagyot sóhajtott, – túl sokat beszél az exével, sőt, holnap fel is utazik, hogy találkozzanak.

– De nem te mondtad, hogy a kislánnyal van valami? – Andi kihörpölte a maradék kávét is a csészéből.

– Igen, tudom – Zsófi kedvetlenül piszkálgatta a szakadást a terítőn. – Akkor sem tetszik, hogy annyit beszélnek.

– Féltékeny vagy? – csodálkozott Andi – De hiszen elvált tőle!

– Nem vagyok féltékeny – vágott közbe Zsófi, – de akkor is zavar, hogy annyit csacsognak mostanában. Nem hiszem, hogy mindig csak a gyerekekről beszélnek.

– És erre az a megoldás, hogy kikezdesz egy másik pasival? – vonta fel szép ívű szemöldökét Andi.

Zsófi elhúzta a száját.

– Az fickó azt sem tudja, hogy létezem. Szerintem ez minden, csak nem kikezdés.

Andi végre elnevette magát.

– Hát, ha azt sem tudja, hogy létezel, akkor abból baj nem lehet! Csak akkor végképp nem értem, minek jársz oda – azzal felállt, és elindult a fürdőszoba felé.

– Csak megnézem – mosolygott zavartan Zsófi. – Az olyan nagy baj?

Andi hosszan időzött a mosdóban. Addig Zsófi berakta a csészéket a mosogatógépbe, újra letörölte a viaszos vásznat, majd átment a konyhából nyíló előszobába és megnézte magát a tükörben. Megmarkolta a dereka körül szépen kifejlett úszógumit. Nagyot sóhajtott. Nem csoda, hogy férje mostanában hanyagolja. Lánykorában sosem volt rajta felesleg, most meg igazi úszógumija van. A haja meg olyan semmilyen. Nincs egy épkézláb frizurája, csak egy tartás nélküli hajkupac. Fintorogva túrt bele.

– Megcsináljam neked? – kérdezte a konyhából kilépő Andi, mintha csak olvasott volna barátnője gondolataiban.

– Tudnál vele valamit kezdeni? – kérdezett vissza elkeseredett hangon Zsófi. – Nem a fickó miatt – tette hozzá sietve ,– magam miatt. Hogy egy kicsit újra nőnek érezhessem magam.

Andi szeretettel megsimogatta Zsófi haját.

– Kitalálunk valami dögöset. Akár még az a pénteki pasi is észreveheti, hogy egyáltalán létezel.

Elnevették magukat.

– Viccen kívül, gyere be holnap reggel az első vendégem előtt. Legalább beszárítom, aztán majd kitalálunk valamit. – ajánlotta fel Andi készségesen.

– Köszönöm.

Zsófi még mindig a tükörrel szemben áll és úgy mosolygott barátnőjére.

– Már csak azt kell kitalálnom, hogyan fogyjak le holnapra, és hogy mit vegyek fel.

Azzal behúzta a hasát, és megpróbálta begombolni a nadrágot. Sikertelenül.