Az, hogy ma reggel hét órakor kész volt az ebéd, és két teljes órát tudtam dolgozni becsengetés előtt, arra enged következtetni, belejöttünk a home schoolingba. A gyerekek épp  Nyuszinál cserélik a vizet anélkül, hogy szóltam volna nekik. Egész délelőtt tudtam haladni a munkámmal, pedig a fiam még dolgozatot is írt. Mindkét gyerek néma csendben, gyakorlatilag önállóan tanult. 11:30-kor már fotóztam a kész házikat, miközben a lányom a Nagymamának olvasott. Egyedül a környezet házit delegáltam a nagyszülőknek, de szerintem, a felajánlott segítséget el kell fogadni. Főleg jelen helyzetben.

Az olvasás egy részét a 25 éves bátyjukkal csináltattam meg, hiszen ezekben ő mégis járatosabb, mint az én alsósaim.

Ez van, mindenkinek ki kell vennie a részét, így legalább egy életre megjegyzik, hogyan is működik a család. Egymásnak is segítenek. Aki előbb elkészül, az kérdezi a másikat, mit segíthet. Igaz, az elsős nehezebben old meg harmadikos feladatokat, de a sokadik hét után már egyre jobban megy az is. 

De nem csak a munka terén érnek sikerélmények.

Engem ugyanis, eddig nem találtak meg a célzott reklámok. Soha nem kapok olyan hirdetést, amiről telefonon beszélek, amíg a környezetemben élők viszont igen, ráadásul márkára, típusra pontosan. Viszont, ma talán megtört végre ez is, ugyanis ezt dobta fel nekem a fészbúk.

Igen, ez egy ágynemű, amit nekem ajánlottak.