Zsófi heti négy napot dolgozott a könyvelő irodában. Számlákat rögzített, és amit tudott, előkészített főnöke számára. Titokban azt tervezte, hogy a mérlegképes könyvelő képesítés megszerzése után, amint lehet, saját irodát nyit. Azért nem beszélt erről senkinek, mert így a tulajdonos abban a hitben finanszírozta tanulmányait, hogy az irodában veszi majd át az egyik, nyugdíj előtt, álló kolléganője helyét.
Dani támogatta Zsófi törekvéseit, bár úgy tartotta, jobb, ha valaki más viseli egy vállalkozásért a felelősséget. Ő maga kiváló autószerelő volt, és hiába biztatták a barátai, hogy nyisson saját műhelyt, nem állt szándékában.
Riasztotta a papírmunka, és az hogy alkalmazottakat kelljen felvennie. Nem volt biztos abban, hogy tudna jó és határozott főnök lenni. Így meg, a műhelyben ő volt a góré jobb keze.
Az összes olyan javítás, amit senki nem tudott megcsinálni, Daninál kötött ki, aki rövid időn belül megtalálta a hiba okát. Legtöbbször ő maga javította meg ezeket is, mert csak így lehetett benne biztos, hogy az elvégzett munka tökéletes lesz.
Zsófi is szerette volna, ha a férje vállalkozó lesz, de Dani egyelőre teljesen elzárkózott a gondolattól.

Örökös ellentét volt ez köztük. Zsófi úgy gondolta, férje egy saját műhellyel, nagyobb önbizalomra tehetne szert, és a volt felesége nem tudná többé dróton rángatni. Amióta Nelli, Dani előző házasságából született kislánya, folyamatos hasfájással küszködött, az ex szinte minden nap felhívta Danit. Zsófi egyre nehezebben viselte a mellőzöttséget, és azt, hogy mindez a szexuális életükre is rányomta a bélyegét.

Andi próbálta rábeszélni barátnőjét a jógázásra. Tapasztalatból tudta, hogy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lenne Zsófi is a rendszeres gyakorlástól, ráadásul az oktató igen jóképű férfi. Andi nem péntekenként volt bezsongva, hanem hétfőnként és szerdánként. Igaz, ő nem vágyott kalandokra, de azért a szeme szerette a szépet.

– Mutasd, mit hoztál – türelmetlenkedett Zsófi. Meg se várta, hogy Andi beszálljon az autóba.
– Kulcsot, mi mást – mutatta nevetve barátnője, miközben óvatosan beült az alacsony járműbe. Még mindig erős fájdalmai voltak.
Zsófi egy gyors mozdulattal felhúzta Andi combjáról a lenge szoknyát.
– Hadd nézzem, milyen!
Andi lábán tenyérnyi, sötétlila folt éktelenkedett.
– Hű, ez jó csúnya – döbbent meg Zsófi a látványon. – Biztos, hogy van kedved átmenni?
– Mindenképpen látni akarom már ezt a Pénteket!
– Pénteket? Te így hívod? – nevetett Zsófi.
– Miért? Hogy kellene? Tibor? Józsi?
– A Tibor illene rá, de igazad van, a Péntek találóbb.

Zsófi a pláza parkolóházában várta, hogy Andi is szemrevételezze a férfit, aki miatt az utóbbi hónapokban sorra hordta a kulcsot, övet, táskát, cipőt a kis javító üzletbe. Nem mert bemenni az üzletsorra, amíg barátnője a kulcsát másoltatta. Idegességében föl s alá járkált, szíve a torkában dobogott.

Andi, amikor visszaért az autóhoz, tettetett haraggal vágta csípőre a kezét.
– Ugye, észrevetted, hogy ez a férfi szakállas?
– Jó, de láttad, milyen gyönyörű szeme van hozzá?
– Igen, mint Daninak! Ez a fickó úgy néz ki, mint Dani, csak több az arcán a szőr! – Andi arra számított, hogy a férfi, akitől barátnője teljesen megvadult, egészen más karakter lesz.
– Daninak kék a szeme? – csodálkozott Zsófi. – Nem inkább olyan szürkés-zöldes?
– Mi az olyat kéknek hívjuk. Nem gondoltam, hogy a férjed szakállas másába zúgsz bele, miközben arra panaszkodsz, hogy Dani egyre szőrösebb.
– Jó, de ez a fickó olyan izgalmas! Veled is flegma volt? – kérdezte izgatottan Zsófi.
– Igen. Egy paraszt. És csak a kedvedért nem vágtam hozzá az egész kulcscsomót. Tényleg veszettül jóképű, és nagyon szép a szeme, de nem szeretem, ha valaki ilyen goromba.
– De, hát, pont attól lesz izgalmas – lelkendezett Zsófi. – Tudod, mint a filmekben: először undok, aztán szép lassan feloldódik, kiderül, hogy ez csak a látszat, valójában egy érzékeny férfi, aki nem akar sérülni, és aztán nem bírja tovább, feldob a pultra, és…
– Zsófi, szerintem ez inkább a „Vidéki kislány esete a nagyvárosban” című, alacsony költségvetésű pornófilm, amiről beszélsz – szakította félbe nevetve Andi.
– Velem a legutóbb kedves volt – bizonygatta leginkább magának Zsófi. – Tőlem kap még egy esélyt.
– Egyet? Már most pénteken fel is kell dobnia téged arra a bizonyos pultra? Csak mert akkor nem ártana visszamennünk, és venni neked egy csipkemelltartót. Tudod, ami kivillan majd a félig széttépett blúzod alól...