Zsófi megpróbált a modulzáró dolgozatra koncentrálni, de az, hogy a szoknyája ne gyűrődjön össze, sokkal jobban foglalkoztatta. Blúzának második gombja folyton kibújt a lyukból, ami szintén folyamatos figyelmet igényelt. Többször elhatározta már, hogy kidobja azt a felsőt, vagy beszűkíti a gomblyukat, de valahogy mindig elmaradt. Kellemetlenül érezte magát, és már bánta, hogy nem mást vett fel. Mondjuk valami újat, aminek még semmi hibája nincs. El is határozta két feladat megoldása között, hogy miután visszaszerzi Andi, remélhetőleg nem büdös, cipőjét, beugrik egy ruhaüzletbe, és vesz pár felsőt.
A többiek szedelőzködni kezdtek, befejezték a dolgozatírást. Zsófi is gyorsan összevetette még egyszer a megoldásait a puskán leírtakkal, és ő is letette a tollát.
Igaz, egy cseppet sem érdekelte, de a mellette ülő csoporttársától kedvesen megkérdezte, hogy sikerült neki. A nő erre gúnyosan csak annyit felet: aha.
Zsófi rájött, hogy feltehetőleg ez a nő volt az, akire a múltkor képtelen volt figyelni, és ő is ezzel a válasszal rázta le. Elszégyellte magát, bólintott, majd elhagyta a termet.

Lassú, kényelmes léptekkel haladt a pláza felé, nem akart kimelegedni. Fejben sorra játszotta le az esetleges párbeszédeket. Mindegyikbe próbált valami könnyű viccet belecsempészni. Szerette volna, ha Péntek felfigyel a humorára, és mellben előnyös blúzára.

Az javító üzlethez érve azonban csalódottan látta, hogy csak a másik férfi áll a pult mögött. Egykedvűen kérte el a cipőt. A vásárlástól is elment a kedve, de tudta, muszáj beszereznie pár új darabot.
Az ruhaboltba lépve viszont elállt a lélegzete. Péntek a farmernadrágokat nézegette éppen. Zsófi annyira nem számított erre, hogy döbbenten megállt, és mozdulatlanul meredt a férfira. A szakállas megérezhette, mert felemelte a fejét, és egy pillanatra találkozott a tekintetük. A lánynak nem jutott jobb eszébe, mint hirtelen felnézni a mennyezetre. Plafonra szegezett tekintettel azonban már nem tudta, mitévő legyen. Lassan forgatni kezdte a fejét, mintha keresne valamit. De mégis mit szokás ott keresni? Kamerát? Hiszen nem lopni készül. Pókhálót? Ahhoz meg túl magasan van, el sem lát odáig. Ellenőrzi esetleg a lámpákat? Végül lassan megfordult a tengelye körül, és elindult a gyerekruhák felé. Amint biztonságban érezte magát, szemével megkereste a férfit, hogy továbbra is megfigyelés alatt tartsa.
A cipőjavító éppen három nadrággal lépett be a próbafülkékhez. Zsófi tudta, nincs sok ideje, egy férfi nem fogja hosszan nézegetni magát a tükörben. Szinte futva ment a női részlegre, és gyors mozdulatokkal húzta félre egymás után a vállfára akasztott blúzokat. Amint megtalálta a három szimpatikus jelöltet, már sietett is felpróbálni őket.
Pénteket nem már látta sehol. Erről is lemaradt.

Kifizette a felsőket, és kisétált az üzletből. Az ajtóban egy pillanatra megtorpant, mert úgy rémlett neki, hogy a pulton felejtette a bankkártyáját. Ahogy azonban megállt, valaki nekiütközött.
– Bocsánat – mondta az ismerős hang, miközben a gazdája alig érezhetően megérintette Zsófi vállát.
A lánynak nem volt ideje reagálni, a férfi sietett is tovább. Zsófi villámgyorsan előkotorta a pénztárcáját, és amint látta, hogy a bankkártya benne van, a férfi után eredt. Azt ugyan nem tudta, mit fog tenni, terve nem volt. A férfi fellépett a mozgólépcsőre, Zsófi pedig néhány lépcsőfokkal mögötte helyezkedett el. Amíg felértek, a lány próbálta minél alaposabban szemügyre venni a cipőjavítót. A férfi fehér papucsát vette észre először. Meglepődött, nem sűrűn látott még férfit klumpában plázázni. Zsófi az egész napos álló munkának tudta be a lábbelit. A piros pólótól, és a kék farmertól ugyan elütött, de a férfiakat kevésbé foglalkoztatja az ilyesmi. Pénteknek teljesen átlagos testalkata, kerek kézfeje, dús, egészséges haja volt. Zsófi ugyan jobban örült volna, ha szemből nézegetheti ilyen alaposan, de be kellett érnie ennyivel.
A férfi az éttermek felé vette az irányt, így Zsófinak sem volt más választása. A lány már csak abban bízott, hogy Péntek olyan helyet választ, ahol a lánynak is lesz kedve fogyasztani.
Először úgy tűnt, szerencséje lesz, mert a férfi a csípős csirkeszárnyak felé vette az útját, és Zsófi rá is készült a wrap szendvicsre. A cipőjavító azonban az utolsó pillanatban Muci mama kifőzdéjénél állt be a sorba. A lány egy pillanatig kétségbe esetten nézte a főzelékeket és a fasírt gombócokat, majd gyorsan beállt a csirkés sorába. Amíg az ételre várt, volt egy kis ideje, hogy józanul átgondolja, hogyan tovább.
Párszor elismételte magának, hogy ő csak éhes, és ebédelni szeretne. Az, hogy véletlenül pont egy piros pólós férfival szemben ül le enni, arról senki nem tehet. Ki a fene tartja számon, hogy ki cserélte ki a cipője sarkát? Ő ugyan nem!
Kényelmesen elhelyezkedett a férfival szemben, újfent begombolta a blúzát, és jóízűen falatozni kezdte a szendvicset.
Péntek gyors mozdulatokkal lapátolta befelé a borsófőzeléket és a szétázott fasírtot. Szerencsére a cipőjavító nem nyúlkált bele kézzel, és nem csurgott végig semmi a szakállán.

Zsófi megnyugodott, hogy a férfi nem csak szép, de enni is tud.