Andi nem akart hinni a fülének.
– Ott ültél és nézted, ahogy eszik?
– Kínálkozott az alkalom – válaszolta óvatosan Zsófi.
– Mert követted!
– Nem követtem, csak arrafelé mentem, amerre ő.
Andi nem szólt, felvont szemöldökkel figyelte, ahogy Zsófi zavartan babrálja a haját.
– Jó, követtem, de te is ezt tetted volna. Muszáj volt látnom, hogy hová megy, és mit csinál. Még sosem láttam azon a dobozon kívül.
Zsófi már bánta, hogy elmesélte barátnőjének, hogy házas, két gyermekes anyuka létére úgy viselkedett, mint egy szeleburdi tinédzser. Ha nem lett volna ennyire kiéhezve egy kis izgalomra, még szégyellte is volna magát. Lelke mélyén azonban úgy volt vele, amíg másoknak nem árt, megteheti, hogy egy kicsit szórakoztassa magát. Az pedig, hogy időnként gyönyörködik valakiben, igazán ártalmatlan mulatság.

– Kizárt, hogy ezt tettem volna – jelentette ki Andi határozottan. Vagy simán kikezdek vele vagy hagyom a fenébe. Biztosan nem osontam volna utána sehová, hogy aztán meg azt nézzem, leeszi-e magát.
– Nem ette le – vágta rá szinte büszkén Zsófi. – Olyan szép szája van! Mondjuk fura volt látni, ahogy lapátolja bele a borsófőzeléket, de sebaj, egynek jó volt.
– Bolond vagy – Andit mulattatta barátnője gyerekes viselkedése. – Észrevett?
Zsófi nagyot sóhajtott.
– Dehogy vett! Egyszer találkozott a tekintetünk, de szerintem nem derengett neki, hogy látott már korábban. Azt hiszem, nem figyelt fel rám sem most, sem amikor a cuccaimat hordtam neki javításra.
Andi megsajnálta.
– Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet mászkálni utána. Ha eddig nem lelkesült fel, akkor már nem is fog. Sajnálom, ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem szeretném, hogy kikészítsd magad.
– Tudom én. Csak úgy szerettem izgulni péntekenként. Olyan jó volt gyomorgörccsel lenni egész délelőtt, és arra várni, hogy mikor látom, és hogy mosolyog-e. Tudod milyen elképesztő érzés volt, amikor végre kedves volt, és olyan helyesen rám mosolygott?
Zsófi görnyedt háttal ült az ebédlőasztalnál. Kedvetlenül pöckölgette a morzsákat Andi hímzett terítőjén.
– Kérd meg Danit, hogy mégis növessze meg a szakállát akkorára, mint amekkora Pénteknek van – Andi próbálta visszatartani a kuncogást.
– Az elég beteg lenne.
– Jól van, ne haragudj – átkarolta Zsófi vállát. – Gyere el velem este jógázni, ígérem, jó lesz.
Zsófinak semmihez sem volt kedve. Nem is emlékezett már, hogy mikor vágyott ennyire sikerélményre, vagy legalább egy apró visszaigazolásra. Megsimogatta a hasát. Tudta, csak rajta múlik, hogy jobban érezze magát a bőrében.
– Tudod mit? Azt hiszem, elmegyek. Ilyen rosszul már rég nem éreztem magam. Ugye nem kell gyertyát csinálni? Csak mert pár napja kipróbáltam, és az egész hashájam az arcomba zuhant. Na, azt nem szeretném most. Pont elég, hogy nem vagyok jó nő.
Kimondani még rosszabb volt. Micsoda hülyeség, hogy az ember csak saját magának akarjon tetszeni. Egy nő az egész világnak tetszeni akar. Élete végéig.
Az egy másik kérdés, hogy ha Péntek pajkosan meginvitálta volna Muci mama borsófőzelékének és fasírtjának a felére, hazáig szaladt volna. Nyilván visítva, ugrálva az örömtől, de akkor is. Akár mennyire vonzotta a férfi, képtelen lett volna az ölébe pattanni: gyere babám, etess!

– Te tiszta dilis vagy – zökkentette ki gondolataiból Andi. – Azért nem vagy jó nő, mert egy fickó evés közben nem szúrt ki magának? Szerinted, ha egy férfi eszik, mi másra tud még figyelni?
– Pedig olyan jó kis csöcsös blúzban voltam. A gyógyszerész bezzeg csorgatta a nyálát.
– Na, tessék! Akkor igenis jó nő vagy! Az sem rossz pasi. Kicsit ugyan fiatal, de az a vélemény is beszámít.
Zsófi végre mosolygott.
– Jó, majd időnként beugrom hozzá egy kis önbizalom tuningért. Bár, az a srác meg mindenkivel csacsog, meg vihog állandóan. Annyit beszél, le sem lehet állítani. Nem biztos, hogy megéri végighallgatni.
– Azért Daniról se feledkezz meg. Tudod, van egy férjed is, vagy mid.
– Na, igen – Zsófi elhúzta a száját. – Bár inkább neki kellene szólni, hogy van egy felesége is, vagy mi.

Zsófi annak is örült, hogy volt tisztességes sportfelszerelése, és tornaszőnyeget is tudott vinni magával. Máséra képtelen lett volna ráfeküdni, még törölközővel sem. Végre értelemet nyert, hogy pár éve bevásárolt. Annak idején csak addig tartott a sportolás iránti lelkesedése, amíg beszerezte a megfelelő ruházatot és felszerelést hozzá. Így viszont a pólók és a nadrágok is tökéletes állapotban voltak, komfortosan érezhette magát bennük. Csak azon izgult, hogy ne kelljen olyat csinálnia, amihez nem elég hajlékony.

Andi közvetlenül a jógaoktató elé tette le a szőnyegüket.

– Ó, ne már! Miért ilyen közel cuccolunk le?
– Mert nem szeretem mások fenekét bámulni, és zavar, ha sokan vannak körülöttem. Mindenki hátul helyezkedik el, így nekünk lesz a legnagyobb helyünk. Ne zizegj már, jó lesz!

Az oktató egyből kiszúrta az újonnan érkezett Zsófit. Bemutatkozott neki, és részletesen elmondta, mire figyeljen oda a gyakorlatoknál. Zsófi illedelmesen bólogatott, és próbálta leplezni zavarát. Jobban örült volna, ha fel sem tűnik a férfinek. Remélte, nem azt fogja majd figyelni, mennyire ügyetlen, és hogyan dudorodnak a hurkái. Irigykedve nézte Andi formás, ruganyos testét, nagy melleit. Már bánta, hogy ennyire elhanyagolta magát. Elnyúlt a szőnyegen, és lehunyt szemmel várta a kezdést. Kicsit bízott abban is, hogy az óra után, Andiéhoz hasonló alakkal lép majd az utcára.