Juci jólesően harapott bele a finom, meleg, frissen sült buktába. Felírta a füzetbe a napi fogyasztásához. Már a harmadik süteményt írta fel, pedig alig két órája dolgozott. De, ha izgatott, akkor többet kell ennie. Ráadásul, ezek a fiúk isteni recepteket találnak ki. Nincs a városban még egy ilyen pékség, ahol ennyire finomak lennének a sütemények. A töltelékkel sem spórolnak. Dús, zamatos a túrós-, a lekváros bukta, a kakaós csiga és a rétesek. De még milyen rétesek! Meggyes-mákos, pudingos, almás, túrós-mazsolás. Juci imádta mindet.

Már várta, hogy Vera végre befusson. Barátnője minden áldott nap beugrott hozzá egy sajtos rolóra, és egy gyors pletykára. Most különösen izgalmas téma volt terítéken. Verának ugyanis nagy terve volt Robika bulijára.

Robika volt a második Pityu után, aki négy férfi közül betöltötte a bűvös negyvenet. Egy izgalmas forduló az ember életében. A negyven az már olyan komoly, de még bőven fiatal. A negyven az olyan menő! Különösen, hogy mind annak a küszöbén álltak. Juci ugyan még csak a harminchoz közeledett, de örült, hogy az elkövetkezendő pár évben, nagy szülinapi partik sora következik.

Épp, hogy elfogyott a bukta, Juci újra éhesnek érezte magát. Miért nem jön már Vera? Olyan ideges, mindjárt felzabálja az egész pékséget, ha nem ér ide hamarosan. Felhívta. Vera nem vette fel, ami jó jel, azt jelenti, vezet. Legalábbis nagyon remélte. Közben széles mosollyal szolgálta ki egytől-egyig a vevőit. Őszintén kedvelte őket. Juci jószívű lány volt, mindenkiben meglátta a jót. Kivéve, akiben nem. Mint például Bíborkában. Na, benne semmi jót nem talált. Rosszul bánt Robikával, és ez olyan hiba volt, amit semmivel sem lehetett kompenzálni. A férje unokatestvére a legjobbat érdemelte volna, és nem egy olyan nőt, aki folyamatosan cseszegeti. Még a második felesége utáni csaja is jobb volt. Igaz, nem volt hosszú a románc, de annak a nőnek legalább volt humora. És nem szekálta folyton a férfit.

Bíborka igazi hangulatgyilkos volt. Imádta tönkre vágni a bulikat. Na, de ezt a bulit nem fogja. Ezt nem cseszi tönkre az a szuka. Ugyanis nem hivatalos rá. Robika közölte vele, hogy el akar válni, és már bérelt is egy lakást a munkahelye közelében. Úgy kell Bíborkának! Kellett neki így viselkedni! Mindenki utálta.
– Hol az égben voltál már te – rikkantotta Juci, amint Vera belépett az ajtón.
– Ó, hagyjál már! Ez a hülye Pityu azért veszekedett velem, hogy miért járok annyit kocsival. Majd biciklivel járok, nem?
Vera teljesen feldúlt volt. A férje időnként elővette, mert szerinte a felesége túl sokat költött. Pityu próbált volna spórolni, de Vera keze közül a világ minden pénze kifolyt. Égette a pénz a tárcáját. Muszáj volt az utolsó fillérig elvernie.
Ezt viszont jól megtanulták Bíborkától. Miután Robikának jól ment a szekér, Bíborka bármit megtehetett. És meg is tett. A triumvirátus irigykedve nézte, Bíborka szép, új ruháit, elegáns táskáit, finom cipőit. Időnként aztán kínos helyzet kerekedett abból, amikor az utált nő valamelyik ruhájának olcsó utánzatát mindhárman megvették, és egyszerre jelentek meg benne.

– Elküldted a csudába, ugye? Mit képzel? Nehogy már sajnálja tőled a kocsit! Jaj, olyan sóher ez a Pityu, nem is tudom, hogy tudtál hozzámenni.
Vera elhúzta a száját.
– Néha én sem értem.
– Na, de mondjad már, mit találtál ki! Szétver az ideg – Juci ledobta a kötényét, és elindult a hátsó bejárat felé. Fejével intett Verának, hogy ő is kerülje meg az épületet, és találkozzanak a szokásos helyen, a parkolóban, ahol Juci rá tud gyújtani. A nőgyógyász ugyan mondta, hogy szokjon le a dohányzásról, ha babát akar, de Juci két dologról képtelen volt lemondani: a cigarettáról és a friss péksüteményekről. 

Vera önelégült arccal sétált barátnője felé. Juci annyira izgatott volt, hogy azt sem bírta megvárni, míg Vera odaér. – Ne vigyorogjál, hanem mondjad – rikkantotta.
– Ne türelmetlenkedjél!
– Te meg ne szívassál!
Vera kiélvezte, mint mindig. Imádott a középpontban lenni. Szerette, ha a közönség idegei pattanásig feszülne miatta.Beledugta az ujját a roló egyik végébe, beletúrt a sajtos krémbe, majd lassan lenyalogatta.
– Felhívtam Robika csaját.
– Nem igaz!
Vera válaszul újra bedugta az ujját a szájába, és úgy vigyorgott az elképedt Jucira.
– Ő hozza a tortát.
Juci rágyújtott. Úgy szívott bele a cigarettába, mintha az élete múlna rajta.
– Nem hiszek neked.
Verát rázta a nevetés. Büszkén, kihúzta magát.
– Robika se tudja.
– Csak tudnám, mire készülsz!
– Majd csak figyeld – Vera lassan, élvezettel mondta ki a szavakat –, lesz itt még meglepetés!