Vera lassan, komótosan morzsolgatta el a margarint a liszttel. Nála ez mindig hosszú művelet volt, mert szerette csinálni, és mert úgy tartotta, a tökéletes pogácsa itt kezdődik. Az első lépéstől, az utolsóig meg kell adni a módját. Pityu egykedvűen katonázta fel a bundáskenyeret és a még friss, szinte kenhető kolbászt.
Rosszallóan rázta a fejét.
– Már megint magadnak csinálsz parádét. Az én negyvenedik születésnapomon is a kedvedért volt buli.
Pityuban még élénken élt az este, amikor holt fáradtan ért haza. Egyetlen vágya csak az volt aznap, hogy ledőljön a kanapéra, és megigyon egy hideg sört. Addigra már elege volt a munkájából, folyton túlóráznia kellett. Többször elmondta feleségének, hogy nem szeretne meglepetés partit, csak egy nyugodt estét otthon. Abba beleegyezett, hogy egy hétvégi bográcsozás keretében megünnepeljék, de váratlan, számára alkalmatlan időben tartott bulira nem vágyott. Vera megígérte, hogy nem szúr ki vele. Végül természetesen nagy, meglepetés parti volt aznap, amikor Pityu legszívesebben világgá ment volna, csak hogy egyedül lehessen végre. Amikor arra a helyszínre ért, ahová Vera hívta valami átlátszó ürüggyel, és belesett az ablakon, egy pillanatig biztos volt benne, hogy nem fog bemenni. Nem érdekelte se a vendégsereg, se a borítékolható veszekedés a feleségével, csak menekülni akart onnan minél messzebbre. Azóta is bánta, hogy végül maradt. Talán akkor Vera megértette volna, hogy ha másnak akar örömet okozni, akkor ne a saját szája íze szerint tegye.

Vera mosolyogva engedte át ujjai között újra, meg újra a selymes, margarinos lisztet. Maga sem tudta, miért fontos neki ez a buli annyira. Még magának se fogalmazta meg, hogy miért akarja ő felgyorsítani az eseményeket Robika házasságában. Azóta várta, hogy elváljon ettől a nőtől, amióta feleségül vette. De, hogy miért, azt már nem tudta.
– Én rohadt ideges lennék a helyében. Lehet, hogy még a nevét se tudja annak a kiscsajnak, csak minden másnap felugrik hozzá. Te meg már megint kevered.
Vera mélyen a tál fölé hajolt, hogy Pityu ne lássa az arckifejezését és az egyre szélesebbre húzódó mosolyát. Egyszerűen nem tudott másként érezni. Élvezte, és alig várta, hogy robbanjon a bomba, miközben azzal hitegette magát, hogy Robikának akar egy csodás meglepetés bulit szervezni. Őérte tesz mindent, a férje rokonáért, akit ő is úgy megszeretett.
– Arról nem beszélve, hogy most kértünk tőle másfél millió forintot a kocsira. Mi van, ha úgy megharagszik, hogy vissza kell fizetnünk?
– Dehogy kell! – nyugtatta Vera a férjét. – Szerintem ő tudja, hogy mi nem tudjuk megadni. Hidd el, ő úgy adta, hogy nem várja vissza. Te is ismered, aranyból van a szíve, és nagyon szeret bennünket. Amit a fűtési rendszer felújítására adott, azt se kérte még soha. Nem is számolja ő ezeket, ráadásul neki ez semmi. Olyan, mint nekünk ötezer forint. Ezen ne izgulj, és a bulin se. Örülni fog, hogy nem Bíborka, hanem az új barátnője lesz ott.
– Ha ott lesz egyáltalán.
– Ott lesz, azt garantálom.

Pityu beletörölte a kezét a nadrágjába, és kiment a konyhából. Tudta, Vera még egy darabig ott fog szöszmötölni, így bármit nézhet a tévében, a felesége nem fogja elkapcsolni. A fia, Jónás kicsit csalódott volt, hogy nem nézheti tovább a mesét, de legalább az apjával lehetett kettesben.

Másnap délelőtt Vera hosszan készült a telefonbeszélgetésre. Igyekezett a lehető legkedvesebb, legbarátságosabb formáját hozni. Meggyőző akart lenni.
– Már mindenki tudja, hogy te vagy Robika barátnője, az egész család nagyon vár téged. Bogi mama is tudja, és ő is nagyon vár. Úgy örült, hogy intézed a tortát. Mondtam neki, hogy nagy, kék motor formájú torta lesz, és szerinte is tökéletes választás. Már így látatlanban is nagyon szimpatikus vagy neki.
A lány végül kiegyezett Verával abban, hogy a helyszínre csalja Robikát, de utána elmegy onnan. A családdal csak akkor találkozik, ha majd a férfi erre kifejezetten kéri. A tortát Tashoz elviszi.
Vera tudta: győzött. Már az is siker, hogy a lány odamegy. A többit megoldja. Már azt is tudta, hogyan.

Juci ámulva hallgatta barátnőjét. Mindig is irigyelte Vera furfangosságát, gyors észjárását, ha egy kis kavarásról volt szó.
Kató továbbra is aggódott az anyósáért. Belegondolt, ő min menne keresztül négy gyerekes anyaként, ha valamelyik gyermeke háromszor válni kényszerülne. Gyorsan megivott egy pálinkát, hogy a rossz gondolatokat elhessegesse. Próbált a dolog jó oldalára koncentrálni: végre nem kell néznie Bíborka felhőtlen, jómódú életét. Végre annak a nőnek se lesz jobb, mint neki. Erre ivott is gyorsan még egyet.