Szuper anyák, türelmetlen anyák, unatkozó anyák és leterhelt anyák egyaránt rettegve, visszatartott lélegzettel pislognak a takaró alól: mi lesz az ítélet? Home schooling terror vagy a várva várt felszabadulás?

Most, hogy a koszos, agyonhasznált, egyébként egyszer használatos maszknak már állandó helye van a rózsafüzér mellett a visszapillantón, még a leglelkesebb, szuper szülők is halálfélelemben vannak. Pattanásig feszültek az idegek mindenhol, és rémálmok gyötrik még az exatlon pályák büszke megalkotóit is.

A csimota kovásza kitiltva a házból, nehogy elbízza magát; akadálypályák szétfűrészelve, nehogy rossz ómen legyen. A domesztosz helyett a kávéba, kakaóba rejthető rum, illetve a szagtalan vodka lesz majd hiánycikk, ha... le sem írom, mi lenne. Kellene a francnak az élesztő, meg a liszt, mariska termesztés lenne a technika szorgalmi, nem a kalácssütés a nagyival.

Már senki nem mer a home schoolinggal viccelni. Már a tanárok sem link alakok, akik a nyári szünetet jól kitolták mindkét irányba. A "jaj, de hiányzol tanító néni", meg "I love sulika" a menő duma már. Mehetnek a széles nyelvcsapások, nehogy megint ne akarjanak tanítani.

Túl hangos a kacagás minden gyermekes családban. Olyan, mint amikor kicsit rájátszunk a vidámságra, mert valahol mélyen rettegünk. De kurvára.

Hosszú volt és mindenki számára erőt, idegrendszert próbáló. Nincs ezen mit szépíteni. Teljesen egyértelmű, hogy a gyerekek lennének ennek a legnagyobb áldozatai.