Kató megszédült, ahogy lehajolt megigazítani a cipőjét. Nem várta a pillanatot, amikor Robika és az a lány belépnek az ajtón. Rajta kívül mindenkin a jóleső izgalom látszott, egyedül ő érezte úgy, hogy rögtön szétrobban a feszültségtől. Igyekezett mindennel babrálni, hogy ne kelljen a várakozásra koncentrálnia. Hol a gyerekek ruháján igazított valamit, hol a sajátján. A férjét békén hagyta. Időnként megakadt rajta a szeme, de nem ért hozzá. Valahogy olyan idegennek tűnt a férfi, ahogy csillogó szemmel várta a nagy pillanatot. Már nem látta jóképűnek, se vonzónak. Sőt, már azt se tudta felidézni, mikor kívánta meg, úgy istenigazából, utoljára. Kató ízléstelennek és gyerekesnek találta a lazac színű, felállított galléros pólót a koptatott, szűk farmerral. Ráadásul Zoli mindig túlzásba esett a parfümmel is.
Pityu kiszaladt az udvarra Jónással, hogy meglessék az érkező párt. Kató legszívesebben rájuk ordított volna, hogy maradjanak a helyükön, ne sürgessék a dolgokat. Ráadásul így most kétszer fog görcsbe rándulni a gyomra: egyszer, amikor ez a majom Pityu visszaoson lihegve, hogy jelezzen; majd azután akkor is, amikor Robikáék tényleg belépnek az ajtón. Nem bírta tovább. Egy gyors mozdulattal a tálaló asztalhoz lépett, és felhajtotta az egyik feles pohár tartalmát. Naná, hogy a Bali -féle rettenet volt benne.
Pityu pont úgy ugrott be az ajtón, ahogy elképzelte. A nagydarab, tohonya férfi idétlen vihogással közölte, hogy megérkeztek. A vendégsereg azonnal énekelni kezdett, Tas pedig gitárral kísérte a szülinapi klasszikust. Ahogy az ének véget ért, a rokonság meglepődve tapasztalta, hogy a pár még mindig nem ért a terembe. Épp azon gondolkodtak, hogy újra elkezdik, amikor a hátuk mögött megszólalt Robika.
– Köszi.
Azt ugyanis elfelejtették Mirával közölni, hogy a teremnek két bejárata van, és nem azon kell a férfit bekísérni, amelyikhez a kapun belépve a járda vezet.
A csapat gyorsan megfordult, ám Kató fellélegezhetett. Mire mindenki arca Robika felé nézett, a lány el is tűnt. Hatalmasat sóhajtott, majd újra elkezdte a köszöntő dalt, a többiek pedig becsatlakoztak. Kató teli torokból énekelte ki magából a feszültséget.
Vera sietett először Robikához. Szorosan átölelte a szülinapos férfit. Kató tudta, azt lesi Robika háta mögött, hogy hol van Mira. Valami káröröm -féle járta át zsibbadó testét. Igyekezett legutolsónak maradni a köszöntők sorában. Körbepuszilta a férfit, és a legnagyobb meglepetésére az ő száján csúszott ki a nagy kérdés.
– A kiscsaj meg hová lett?
Robika meglepetten fordult hátra. Úgy látszott, ő maga sem vette észre, hogy a lány már elment. Kató közben Bogi mama arcát fürkészte, aki láthatóan örült, hogy megmenekült a kínos helyzettől. Vera azonban nem így tervezte. A súlyos baki következtében senki sem látta a lányt. Még Pityu sem, hiszen a férje azonnal visszaszaladt a terembe, ahogy kinyílt a buli helyszínéül szolgáló kultúrház kapuja. Kató érezte, hogy nevetnie kell. Nem tudta sajnálni Verát. Pedig, még valahol arra is vágyott, hogy az anyósa ne érezze olyan jól magát. Egy darabig mosolyra húzott szájjal meredt a feldühödött, és megkönnyebbült asszonyokra, majd senkivel sem törődve felbontotta az asztalra készített krémlikőrt. Egy whiskys poharat színültig töltött, majd jólesően belekortyolt. 

– Hívd már fel! – nevetséges volt, ahogy Vera erőszakoskodott. Se Robika, se más nem akarta, hogy a szerető ott legyen. Verának viszont nagyon fontos volt az új nő jelenléte.
– Hagyd már – próbálta hűteni a barátnőjét Kató –, szerintem így a legjobb. – Vera viszont úgy tett, mintha meg sem hallaná.
– Addig nem vágjuk fel a tortát, amíg vissza nem jön – csípőre tett kézzel várta, hogy Robika felhívja a lányt.
– Kikapcsolta a telefont – közölte egykedvűen a szülinapos az izgatott nővel.
– Egészségünkre – kiáltotta Kató, és tálcán pezsgőt kínált mindenkinek.
A vendégsereg a poharak után nyúlt, és megkezdődött a végtelen koccintgatás. Vera félrehúzta Jucit.
– Mondjuk azt mindannyian, hogy nincs torta, amíg vissza nem jön. Te is mondd neki, hogy mind családtagnak tekintjük a csajt, és akkor hátha visszahívja.
Juci hangosan felnevetett.
– Akár fizetős, akár nem, húgomnak fogadom!
– De idétlen vagy – Vera nem tudott Juci viccén mulatni. Attól tartott, minél később kezdi el Robika hívogatni a lányt, annál kevesebb esély lesz arra, hogy visszajöjjön, és a hőn szeretett rokon házassága hivatalosan is zátonyra fusson.

Amikor a sápadt, láthatóan kínban lévő lány belépett az ajtón, csend lett. Kató leroskadt a székére, úgy nézte a fiatal, kétségbeesett lányt.
Újra belehasított: Robikának elege lett, és kilépett a harmadik kapcsolatából.
Ő pedig, negyvenhárom évesen, alig várja, hogy végre úgy elbódítsa az alkohol, hogy ne érezze az egyre felszínre törő kétségbeesést.