Vera megszagolta a kezét. Még mindig érződött rajta Robika parfümének az illata. Jól esett újra és újra beszippantani a hűvös, férfias illatot. Robika mindig olyan elegáns.
Pityut bezzeg nem lehet rávenni, hogy parfümöt fújjon magára. Igaz, olyat, amit Robika használ, nem is engedhetnének meg maguknak. Pityu le is szedné a fejét, ha Vera esetleg meglepné vele.
Robika mindig csinos, jól öltözött. Sokszor elképzelte, hogy valami alkalommal, Robikával elmenne ebédelni a plázába. Milyen büszkén feszítene a sármos férfi mellett. Beülnének egy elegáns étterembe, csak mint barátok, és mindenki őt irigyelné. Hiszen, senki sem tudná, hogy ő nem a felesége, hanem csak a rokona. Pontosabban a rokonának a felesége. Robika jóképű, és látszik rajta, hogy tehetős.
Pityu mindig kinyúlt, zsírfoltos ruhákban jár. Nem hajlandó farmert se felvenni, csak azt a rohadt melegítőt. Pedig ő úgy szeretne szépen felöltözni. Van pár csinos ruhája, amit a szekrény aljában dugdos, mert ha Pityu meglátná, mire költi a pénzt, óriási patáliát csapna. Pedig abban a csodaszép, világoskék, szatén ruhában úgy néz ki, mint egy igazi királylány.
Pityunak nincs igénye ilyesmire. Még nála is ritkábban fürdik, és szinte mindig állatszaga van. A haját a legritkább esetben mossa meg, mert védi a fejbőrét a modern samponoktól. A párnája ettől aztán mindig sárga foltos és savanyú szagú.
Mindketten túlsúlyosak, de az a munkájuk miatt van. Neki muszáj folyton kóstolgatnia az ételt, Pityu meg egész nap lohol a levelekkel, persze, hogy estére megéhezik. Hétvégén meg csak nem tehet nyúlkaját az asztalra. A süteményeket pedig az egész család szereti. Az egész rokonságban az ő édességeit, kelt tésztáit dicsérik a legjobban. Ráadásul olyan jól esik esténként beülni a tévé elé egy kis üdítővel, meg finom sütikkel.
Könnyű annak, aki úri sportokat űz. Robika fallabdázik. Vera el sem tudja pontosan képzelni, mi az. Fallabda. Milyen idétlenül hangzik. Ő, ha lenne lehetősége ilyen luxus sportra, zumbázna. Vannak, akik bejárnak a városba, és állítólag annyi az egész, hogy riszálják magukat. Abban ő is jó lenne. Szeret riszálni. Pityu még azt se. Sose táncol vele. Pityu iszonyú lusta, még az ágyban is. Pedig ő még pornó dvd-t is szerzett, hátha az egy kicsit felpezsdíti a férfit, de hiába. Pityunak a szex az szombat este tíz perc. Vera dolga az előjáték, Pityué meg az a néhány, gyors mozdulat. Mindig arra hivatkozik, hogy Jónás felébred. Na és, ha felébred. Ha az aktus elején felriadna a gyerek, mire átérne a szomszéd szobába a szülőkhöz, az apja addigra már rég horkolna dolga végeztével.
Robika biztosan figyelmes szerető. Vera elszégyellte magát. Robika családtag, nem képzelheti el úgy.
Pityunak szinte minden ruháján van lyuk. Az összes zoknia kiszakadt már a hosszú lábkörmétől. Vera meg utál varrni, és annyit amúgy is képtelenség. Persze, van varrónő a faluban, de Pityu ki is akadna, ha elvinné hozzá a holmijait. Semmit se enged meg neki, mégis minden hónap végére úgy elfogy a pénz, hogy az anyósától kell kérni. Pedig hogy utálja a vénasszonyt. Igaz, legalább dolgos, mindig ég a keze alatt a munka. És hát az a havi ötvenezer, amit ad, az jól jön.

Az órára nézett. Fél három. Pityu, és Jónás még legalább egy óráig nem jön haza. Megremegett a gyomra az édes izgalomtól. A szekrényhez sietett, és kivette a gondosan elrejtett ruhát. Óvatosan belebújt, mert sejtette, hogy hízott azóta, hogy utoljára felpróbálta. A karján feszült a fodros ujj. Becsukta a szekrény ajtaját, hogy lássa magát a rajta lévő tükörben. A hurkái mindenhol domborodtak, teljesen ráfeszült a vékony anyag. Lehunyta a szemét, és elképzelte, ahogy kiszáll a bölcsőde előtt Robika luxusautójából. Először csak a lábát tenné ki elegánsan, természetesen magassarkú cipő lenne rajta. Megőrülnének a kolléganői. Főleg Gyöngyi, az új igazgatónő. Szétpukkanna a méregtől. Ő pedig csak szépen, lassan, ringatózó járással besétálna az ajtón. Egyenesen az irodához menne, és csak odalökné a felmondását az asztalra. Az igazgatónő biztosan meglepődne, és kérdezné:
– Nocsak, a férjed ilyen jól keres, hogy már nem is kell dolgoznod?
Ő pedig lassan, vontatottan válaszolná:
– Nem kedvesem. A férjem nem jól keres. A férjem nagyon jól keres – azzal sarkon fordulna, és köszönés nélkül távozna a döbbent nő irodájából.
Óvatosan levette a ruhát, egy pillanatra magához szorította, majd ismét gondosan becsomagolta. Kedvetlenül leüt a tévé elé, hogy megnézze a délutáni sorozatot, amikor bevillant: hétfő van. Robika este hatkor hívja. Egy óra felhőtlen beszélgetés. A férfi végre megköszöni neki a bulit. Hátha szóba tudja hozni a válást. Eldöntötte, rábeszéli a férfit a gyors intézkedésre. Bíborka már nem családtag, hadd felejtsék el végre gyorsan.