2020. okt 09.

Azokon a napokon

írta: Falusi Élet
Azokon a napokon

Egyszer a liftben, abban a bizonyos irodaházban, Kati azt mondta nekünk a zsíros hajjal kapcsolatban: ilyenkor kell sminkelni, és szépen felöltözni.
Nos, nekem ez azokra a napokra igaz. Kénytelen vagyok tompítani azt a katasztrófa hullámot, amit ez alatt a pár nap alatt bevonzok. Mindig bízom benne, ha legalább tűrhetően nézek ki, az segít.
Ilyenkor ugyanis megállás nélkül küldöm az univerzumnak a jeleket.
– Kössetek belém!
– Parkoljatok szarul! (Az is jó, ha épp csak egy kicsit lógtok át a vonalon.)
– Tegyétek a cukormentes kekszet a gluténmentes közé, hadd oktassalak ki benneteket arról, hogy a gluténnak milyen rohadtul nincs köze a cukorhoz.
– Álljatok szorosan mögém a sorban!
– Toljátok finoman a fenekemhez a bevásárlókocsitokat! Nem kell durváskodni, elég, ha csak annyira ér hozzám az a &@# kocsi, hogy érezzem, kurvára nincs mozgásterem.
– Ha, csak kosaratok van, és igazán intim a közelség, kérlek, hümmögjetek a nyakamba vagy szívjátok az orrotokat!
– Idős bácsik! (Bocsánat a diszkriminációért, én mindig ezt a korosztályt kapom ki!) Legyetek szívesek köpni egy jó nagyot a közelemben!
– Akinek hónalj- és/vagy szájszaga van, csak bátran! Minél közelebb hozzám!
– Kizárólag olyan gyerekek társaságát kérem, akik csámcsognak, szürcsölnek és úgy isszák a gyümölcslevet, mintha az életük múlna rajta.
– Kedves szülők! Ne köszönjetek se előre, se vissza! (Mondjuk a fiam és a lányom osztályában amúgy is ez az alap.)
– Engem ne engedjetek át a zebrán, elém pedig az utolsó pillanatban biciklizzetek ki! Ha méltatlankodom, hogy miért nem szálltok le róla, legyetek kurva okosak. De az is jó, ha csak ott álltok, és szerencsétlenkedtek az átkelőnél, és amikor odaérek, idétlenül vigyorogva integettek, hogy menjek nyugodtan, ti csak ott baszakodtok.
– Legyetek flegmák! Olyan igazi, szájhúzogatós, vérlázító fajták. Tudjátok, amitől megőrülök.
Szerencsém van, mert ilyenkor a vonzás törvénye hatványozottan működik. Jöttök mind csőstül.
Persze, ezeken a csodás napokon igyekszem elkerülni a boltokat, meg úgy általában az embereket, de nyilván valami mindig beüt, és mennem kell. Aztán meg kapnom kell. Hiába alkalmazom Kati zsíroshaj módszerét, és sminkelek, meg fel is öltözök szépen, úgy tűnik, az Univerzum átlát rajtam. Tudja, hogy a külső nem számít, a belső az, ami igazán fontos. Belül meg mindenki tudja, hogy milyen egy nő akkor.

Szólj hozzá