A legdurvább választási kampányok mindig a kis településeken zajlanak. Ott ugyanis lehet személyeskedni, sőt, kell is. Hiszen, a legtöbben együtt nőttek fel. Jöhetnek az olyan kampányszövegek, amelyek felhívják a figyelmet Józsika alkalmatlanságára, hiszen ő még felső tagozatban is előszeretettel túrta az orrát. A kis Lilike meg ne akarjon már beleszólni a nagyok dolgába, amikor állandóan pörgős szoknyát hordott, és élvezte, hogy folyton kivillan a bugyikája. Mindenki emlékszik még, a legkedvesebb Donald kacsás fehérneműjére, amit egy héten kétszer is kimosatott az anyukájával, hogy felvehesse. Akkoriban még senkinek se volt diznis ruhája, ő is a külföldi rokonoktól kapta. Ödönke másodikban bepisilt tesiórán, most meg azzal jön, hogy megváltja a világot, és huszonmilliókat hoz a településnek. Persze! Főleg, ha kibírja úgy a több órás tárgyalásokat, hogy nem csurizik be.

Na, de nemcsak azok kampányolnak ilyen lelkesen, akik nem akarják elengedni a húsos fazekat, vagy akik oda szeretnének kerülni végre, hanem azok is, akik támogatják őket. Általában némi kis hálát remélve.

Mivel a támogatók esetében a verseny nem csak arról szól, hogy melyik gárda lesz a nyerő, hanem az is, hogy kit fognak kiemelni a sorból egy buksi simire, némi apróval megspékelve. Bármilyen hihetetlen, szentül hiszik, hogy számítanak. Feltehetőleg ők azok, akik a traffipax 10 km-es körzetében jóval a megengedett sebesség alatt mennek idült mosollyal, bízva abban, hogy ezt a rendőr bácsik felírják maguknak, és tesznek egy piros pontot a nevük mellé.

Ádáz arcot vívnak egymással. Mindenki, mindenki ellen, szabályok nincsenek. Annak kicsit nehezebb dolga van, aki már az elején a legaljáról indult, és nemhogy használt, de inkább ártott a kampánynak. Miután az ő orrocskájára már rákoppintottak, hogy sürgősen fogja be azt, ami alatta van, már maximum olyan jellegű észosztásba mehet csak bele, amiben felhívja az ellenfél figyelmét a sorkizárt igazításra, és szövegszerkesztő programok ügyesebb használatára. Hősünk nyilván titokban reméli, ezeket a varázslatos szavakat csak ő ismeri, hiszen még mindig abban a világban él, ahol a diploma még kuriózum, és nem képes elhinni, hogy ma már szinte bárkinek lehet.

A másik véglet pedig egy gunyoros megjegyzés egy jóságos nénikétől arra vonatkozóan, hogy az egyik ifjú jelöltről ő bizony tudni véli, hogy egy másik ország szülötte. Kicsit olyan cigányzsidóbuzizós stílusban.
El is szorult a szívem. Kicsi Jojokám, aki magyar anyától, brazil-olasz apától született angol földön! Készülj fel, mert ezek szerint egy vitában ez is lehet érv. Hiába vagy okos, jóságos és tündérszép, lehet, jön valami ostoba, aki szerint az, hogy hol láttad meg a napvilágot az egy tulajdonság. Legalábbis eben az országban. Talán Evanak, aki brit anyuka, holland apuka Ausztráliában született gyermeke, jobbak az esélyei. Remélhetőleg abban az országban, ahol majd ő fog élni, senki, soha nem fogja a szemére hányni, hol vette a bátorságot arra, hogy világra jöjjön.

Az lesz a ciki, ha kiderül, a pokol multikulti...