szeretnék én is adni.

Az utolsó két évem nagyon kemény volt a közgázon. Napi 6 (inkább több) órában dolgoztam egy irodában, pótoltam a jól elszámolt kreditjeimet k.va sok tárgy felvételével, szerdánként ruhatáraztam egy diszkóban, hétvégente pedig 10-12 órát álldogáltam a tecsóban ilyen-olyan idétlen ruhákban, és kínálgattam a szarrá olvadt csokitojástól a pisi szagú sajtig mindent, amit kellett. Nem is volt ezzel baj, teher alatt nő a pálma, bla bla bla. Eljött azonban az utolsó vizsgám ideje. Óriási kő esett le a szívemről, amikor a kamu tárgyból megírtam a dolgozatomat. A vizsgaidőszak vége előtt két nappal azért ránéztem az eredményemre, és legnagyobb megdöbbenésemre megbuktam. Egyetlen időpont volt csak már javítani: az utolsó napon. Ha az nem sikerül, ugrik a diploma is egy évre. Magamon kívül pattantam vonatra, hogy még egy napot tudjak készülni. Az óriási tét miatt idegesen jelentem meg az írásbelin a hosszú, kék lapszoknyámban és a szűk, pántos felsőmben. Melltartó nélkül természetesen, mert olyan meleg volt. Eléggé meglepődtem, hogy a sorstársaim teljes harci díszben ültek a folyosón. Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy szóbeli lesz. A tárgyat a jogi kar, magukat túlságosan is komolyan vevő, humortalan, korosodó férfi tanárai tartották. Ők ketten alkották a bizottságot, mert egy ember előtt nem elég megszégyenülni, kell egy másik is, aki kigúnyolhat, hogy még azt sem tudom, milyen vizsgára jöttem. Magamon kívül voltam a tudattól, hogy számomra jó eséllyel nem ér véget az egyetem még egy évig. Idegességemben azt se láttam, hányan jöttek be velem egyszerre, amikor beszólítottak. Amikor leültem egy kis, kerek asztalhoz, hogy kidolgozzam a tételeimet, amelyek sehonnan se voltak ismerősek, a velem szemben ülő fiú megszólalt: emlékszel rám?

Nem emlékeztem. Gyorsan elmesélte, hogy annak idején én segítettem neki megírni a pénzügy vizsgáját, ami ahhoz kellett, hogy ő is arra a specializációra járhasson. Elvette a papíromat azzal, hogy szeretné ezt meghálálni, és először az én tételeimet dolgozta ki. Képtelen voltam felfogni és elhinni, ami történt. Ő pedig szorgalmasan írt. Levizsgáztam. Fogalmam sincs, hányast kaptunk a mellbimbóimmal, de egy életre megjegyeztem a történteket.

Otthon is azt tanultam, hogy egy jó kapcsolat oda-vissza működik, az élet minden terén. Édesapám ingyen szolgáltatott bizonyos embereknek, akik pedig soron kívül elintéztek nekünk bármit.
Számomra így kerek a világ, mindenki azt teszi hozzá, amije van.

A vállalkozói léttel ez csak tovább erősödött, hiszen a gördülékeny ügyintézéshez elengedhetetlen a bejáratott út. Az ember kénytelen szívességet kérni, és örül, ha tudja viszonozni. Ez egyáltalán nem összekeverendő a csinovnyikok lefizetésével. Az egy másik asztal, amelyhez addig örülök, amíg nem kell leülni.
Emlékszem, hogy örültem, amikor kaptam egy egész vaddisznó süldőt egy megírt vizsgáért cserébe. Igaz, S..nyi jól összebarmolta az egyik abból készült pörköltet értelmetlen mennyiségű zeller (hogy jutott az eszébe???) hozzáadásával, de a többit annál jobban értékeltem.

Az egyik ilyenem azonban most véget ért. Nem a legfontosabb, de egy olyan, ami nagyon kényelmes megoldást nyújtott számomra. Igaz, a "kapcsolat" eleve felületes volt és kiszámíthatatlan, de akkor is, sokszor segített ki. Eljött várva várt pillanat a viszonzásra, gondoltam, kicsit kisimítjuk a ráncokat végre. Ő azonban inkább kedvesen mást ajánlott maga helyett. Már éppen kezdtem magam az indokoltnál sokkal rosszabbul érezni, amikor az egyik barátnőm megvigasztalt, hogy neki egészen egyszerűen visszaküldték az általa készített ajándékcsomagot, de úgy, hogy azért pár dolgot kiszedtek belőle. Teszkó gazdaságos önérzet ostobasággal fűszerezve.

Pedig jó dolog, hogy számíthatunk egymásra. Kamaszodik a világ: dacosan, szemtelenül, kiszámíthatatlanul változik, és igenis nagyon fontos, hogy tudjunk, és akarjunk is egymásnak segíteni, amikor csak   lehetőségünk adódik.

Végül pedig Leila nagynéném egyszerű, de nagyszerű tanítását szeretném megosztani: ha adnak, köszönd meg, és tedd el!

A hét győztese pedig Bori és a jobb alsó sarokban figyelő zebra...