Bius szülinapja van ma. Teljesen véletlenül cseppentem bele, és olyan jól esett, hogy így esett.

Az ünnep nemcsak megható volt, hanem tanulságos is. Kaptam egy kis ízelítőt abból, hogyan lát bennünket millennialokat (segítek, 1981 (wohooo, velem kezdődik!) - 1996) a Z generáció (1997-2010).

Kurva gáznak.

Szerethetőnek, de cikinek.

Kedves milennialok!

Hadd segítsek nektek, velem korú szülőknek, a Z-s fiatal felnőttekkel való kommunikációban! Íme pár praktikus tanács, amit a mai nap margójára megosztanék veletek:

Ha le akartok nyűgözni egy Z-t, akkor tessék frappáns rövidítéseket használni üzeneteitekben, mint például: sztem, +6ó, *@lek, -zol stb.

1. Miután a Z válaszolt a Milennial pl. köszöntő üzenetére, NE TEGYÉL LIKE JELET!
2. Ha Z szívét-lelkét kiönti egy Milennialnak egy igenis megerőltetően hosszú üzenetben, paraszt dolog annyival elintézni, hogy „Ok”. A leggázabb, ha az Ok után pont is van. „OK.” Most, hogy így leírtam, tényleg személyiségromboló lehet, egy ilyen üzenetet kapni. Szinte már-már nekem is fáj .

Arról most nem is írok, min megy át egy friss, ropogós Z, amikor egy boomer (Isten tudja, mettől 1981-ig) CSUPA NAGY BETŰVEL ÍRJA, HOGY NE FELEJTSEN EL BEKÖSZÖNNI GIZIKÉNEK, HA MÁR ÚGYIS PESTEN JÁR (525 km², de sebaj). Mindegy is, hiszen kész csoda, hogy tudja kezelni ezt a simogatós, okos szart. 

A durva az, hogy a gyerekeim már nem is a Z generációhoz tartoznak. A kislányom, akiről időnként azt hiszem, még tündérországban él, olyan dolgokra jön rá magától a napi 1-1,5 óra számítógép használat közben, amiről én 20 év után se tudok. 

Sebaj, Isten éltessen Bius, örülök, hogy ma is tanulhattam! ;)